Az egyik legnehezebb feladat Magyarország hajójának megfordításában annak elhitetése lesz a szegényebb rétegekkel, hogy a piacgazdaság az érdeküket szolgálja. A kulcsmondat ennek során nem az, hogy a piacgazdaság korlátozása (az állam és az állami korrupció növekedése) növeli a szegénységet, hanem fordítva: hogy a szegénység rombolja a piacgazdaságot mint a társadalmi béke legfontosabb intézményét.
Görögország drámai sorsán látszik, hogy egy népnek őrizni és a szellemüknek megfelelően javítani kell az intézményeit, mert az intézmények deformálódása és lezüllése után nagyon keserves visszanöveszteni őket, szó szerint generációk mehetnek rá, ha sikerül is. (Magyarország ugyanazt tette, mint Görögország, csak a jogállami kultúrával, és mivel ez látszólag nem érinti közvetlenül a kritikus többség pénztárcáját, egyelőre nem foglalkozik vele a kritikus többség. Pedig ez csak egy lassabb méreg, de a hatása hasonló lesz: bénító, elhúzódó válság.) A görög válságra ma nincs jó megoldás, valószínűleg az ellenőrzött, strukturális reformok melletti fokozatos, feltételekhez kötött adósságkönnyítés volna még a valamennyire is optimális forgatókönyv -- hogy visszanyerhessék, pontosabban kiépíthessék a produktív szabadpiacot. Merem remélni, hogy végül megállapodnak valami ilyesmiben.
A működő piacgazdaság -- amelyből egyre kevesebb van az állami és a korporatív hatalmi koncentráció miatt, ami megint csak aláhúzza az államok felelősségét a jogrendszer alakításában is -- optimálisan osztja el az értékteremtést és a vásárlóerőt. Magyarországon azt jelentené, hogy a szegényebbeknek több jut, a kirívóan gazdagoknak kevesebb, a korruptaknak meg majdnem semmi. A piacgazdaságban növekedik a vásárlóerő és nő a hatékonyság, visszafordulhat a vagyoni különbségek kiugró (dezintegrációs erejű) növekedése, érthetővé és szerencsés esetben kultúrává válik az értékteremtésben viselt személyes és állami felelősség, végül a lehető legszabadabb piac és az alkotmányos jogállam egymást erősítik. A korrupt állam elhatalmasodása keltette szegénység viszont egy polgárosulatlan országban a piacgazdaság további gyengülését hozza, mert a lecsúszás -- nem felismerve a valódi okait -- az államtól remélt biztonság iránti hamis vágyat erősíti, és ez az ördögi kör végleg kiszolgáltatja a társadalmat a korrupt vezető rétegnek. A szegénység rombolja a piacgazdaságot.
Ferenc pápa egészen baloldali érvkészlettel szólal fel a szegénység ellen -- meg a pénz uralma ellen. Én is felszólalok a szegénység ellen -- és a pénz intézményes uralma, az egyensúlyi piacgazdaság mellett. A szegénységgel szemben nem lehet se moralizálva, se antikapitalista érvekkel felvenni a harcot. Erkölcsi és a szabadversenyes kapitalizmust támogató alapról lehet. Ez utóbbiak is épp elég feladatot rónak egy államra -- megfelelő törvénykezés, önmaga visszanyesése, radikális antikorrupció, a társadalmi autonómiák erősítése, okos integráció --, de még reálisan elvégezhetők. A moralizálás és az antikapitalizmus oda vezet, ahonnan a görögök most érvelnek. Semmi eszközük, legfeljebb a fenyegetés, hogy romba dönthetik a világunkat -- egy olyan világot, amelyben az EU se a gazdasági (grexit), se az alkotmányos-erkölcsi (hexit) küldetését nem tudta ellátni, de a bedőlése káoszt és adott esetben háborút hozna. Bármi is lesz a kimenetel most, alapvetően kell újragondolni a piacgazdaság, az alkotmányosság, és Európa jelentését.
Mindenesetre látszik mindebből, hogy egy konzervatív politikus (és a PKP) feladata tulajdonképpen milyen egyszerű is -- szemben a folyamatosan válságot támasztó más-más színű radikálisokéval. Mindössze az értékteremtés és a vásárlóerő egyensúlyát szolgáló intézményes rendszert (hosszabb távon kultúrát) kell világra segítenie, amely egyszerre fogja az erkölcsöt, az elégedettséget és az emberséget szolgálni.