Megvan a Fidesz számára az új csodafegyver, amelyet jó eséllyel egészen 2018-ig lehet pucolgatni, lesz olyan hatásos, mint a rezsidémon elleni harc, és talán olcsóbb is lesz, mint az utóbbi (amely, mint emlékszünk, részint a szolgáltatók lerablásából, részint közpénzből állt össze, és összevetve múlt, jelent és jövőt, Paks nélkül is százmilliárdos közpénzveszteség lehet -- egyszer kiszámolhatná valaki.).

Sajnos nem tudom komolyan venni ezt a szemenszedett hazugságot sem, amit a bevándorlással kapcsolatos fenyegetettségünk kapcsán előadnak azok, akiknek károkozását csak egy következő tatárjárás tudná perspektivikusan überelni, egyszerűen, mert nem tudok ezektől semmit komolyan venni, ami a nemzetért való aggódásban jut általuk kifejezésre. Azt, hogy Orbán, Finkelstein, Lánczi Tamás, Bayer, Garancsi és Semjén volnának a hazafiak ebben az országban (hogy egy reprezentatív mintát vegyek), az nekem pont annyira megfelelő B-kategóriás zombi történet, mint bármi, amire Hollywood a rosszabb pillanataiban képes, ilyen nincs, ezt a valóságot én semmilyen intézkedésük kapcsán nem lennék képes elhinni, még ha mindjárt az Armageddont tartóztatnák is föl, a Captain Hungary meg a crew. Nincs az a döntésük, nincs az a szavuk, amit elhinnék.

Magyarország társadalmi békéjét jelenleg kemény két-háromezer ágrólszakadt fenyegeti (ennél többnek esze ágában se lenne itt letelepedni), nem a családok szétszakadása és kivándorlása, nem az elszegényedés, nem a demokrácia tönkretétele, nem a kilométeres egészségügyi várólisták, nem az oktatás lezüllesztése, nem az, hogy az említettek és elvtársaik könyékig turkálnak a közpénzekben, nem az, hogy csak azt nem lopnak el, amit nem szégyellenek, miközben a relatív többség tapsol. Nem ez fenyegeti így szépen egészben. Hanem azok a nyomorultak. A mi keresztény kultúránkat. Hogy meg kell a szívnek hasadni. Gratula.

Még egyszer, lassabban. Lehet, hogy kell kerítés. Lehet, hogy jönnek majd többen is. De hogy ezek adják elő nekünk ezt színes digitálban, felfűzve erre az ostoba történetre a következő választási győzelmüket, na, az fáj. Erőst fáj.

Nem mintha ez a beteg európai bürokrácia szintén ne érdemelné a legteljesebb megvetésünket egy jó erős farbarúgás kíséretében. Hogy itt van egy kontinens, amely még mindig a világgazdaság negyedét adja, és összecsinálja magát néhány tízezer írni-olvasni is felibe-harmadába tudó csónakos ipsétől, legelső sorában azért, mert fogalma sincs önmagáról -- mert az értékrendje valahol elúszott Gibraltár előtt ki a semmibe, és maradt helyette Merkel meg Juncker, az a szoci EP-elnök, mi is a neve, meg a zöldek, ostoba rendeletek, impotens egyezkedési maratonok kávé-snack hegyeken, és leginkább a tétova semmittevés és a lecsúszás... na ez tényleg kemény. Nem is tud érvelni mellette senki: és tényleg, ha ilyen az ideál, akkor menjen szépen mindenki a pokolba. Megyünk is. Na de hogy ezt mind Orbán rágja a fülünkbe, és ettől legyen trendi...hát kérem... Na, ez botrány.