Ma van Úrnapja (Corpus Christi), amelyet elsősorban a katolikus egyházban ünnepelnek mint Krisztus Szent Teste és Vére, azaz az Átváltozás, Oltáriszentség, avagy Krisztusnak az ostyában és a borban (Eucharisztiában) való jelenlétének napját. Nem nagyon túlbonyolítva a dolgot ez gyakorlatilag a vallás (és a szentmise) sarokköve a feltámadás mellett -- annak hirdetése, hogy Krisztus jelen van a világban, megfelelő hittel mindenki részesülhet belőle és a kegyelméből, és megtörténhet az Ember átalakulása Megváltott Emberré.
Ahogy többször megírtam már, az ilyen szertartásokat és dogmákat, amelyek akár évszázadokon keresztül alakultak ki, noha az alapmotívumuk vagy a gyökerük biblikus (ebben az esetben az Utolsó Vacsora), csak a hit tehet relevánssá a hétköznapokban -- egyébként az egész nem több mint egy többszörösen durva pogány áldozat (kvázi enni másvalaki testéből és inni a véréből). Mármost közel állunk ahhoz, hogy az Egyház hitetlenségének növekedésével az egész Eucharisztia visszacsússzon pontosan erre a szintre, a pogány áldozati szertartások közé.
Az Egyház (értve ezalatt az egyetemes keresztény egyházat) hitehagyása és kiüresedése a fejlett világban látványosan gyorsul. Az Egyház egyre kevésbé képvisel kulturális erőt, mert nem tud hatni a társadalomra, nincs misszionáló ereje -- aminek egyetlen oka, hogy a hite (értve ezalatt, jobb híján, az egyes papi és laikus személyek hitének összegét) egyre gyengébb, az Egyháznak mint olyannak az intézményes hite ("Ne vétkeinket nézzed, hanem Egyházad hitét") fikcióvá korcsosult, az Egyház enerválttá és impotenssé vált, nem bízik már a maga küldetésében (misszió), rabul esett a világnak. Krisztus Egyházából egyházzá silányul.
A konzervativizmus az egyetemes Egyházat kulcsfontosságúnak tekinti a nyugati civilizáció védelmében, de ma azzal kell szembenéznünk, hogy az Egyház azzal, hogy a vesztésben áll a világgal szemben, el is múlik belőle: egyre kevésbé van jelen benne. Immár érte van, nem benne. Az Egyházon belüli főpapi konfliktusoktól a bürokrácia súlyán át a hitvallás hagyományba merevedéséig és a liturgia dominanciájáig számtalan kulcsmozzanat -- és a végeredmény -- a Szentlélek elmúlásáról tanúskodik belőlünk. Az Eucharisztia pogány áldozat. Az államok ezer év után újra triumfálnak, a civilizáció roskadozik. A jelenünk egyszerre radikális és bölcs átgondolására van szükség. Erdő Péter csalódás.
