A Magyar Hírlapban (17.o.) Béndek Péter A politikai parancsolat címmel reagál Gusztos Péter SZDSZ-es ügyvivő és a szabad demokraták egyházfinanszírozással kapcsolatos elképzeléseire. A cikkíró megállapítja: a liberalizmus legfőbb hiányossága éppen a szabadság folyamatos félreértése, és ennek következtében az aláásása. Béndek kifejti: „Egy társadalom tagjainak szabadsága… feltételek komplex rendszerében valósulhat csak meg. E feltételek kialakítása sohasem vált tökéletesen átlátott feladattá, de annyit lehet tudni róla, hogy a legalapvetőbb alkotmányos normákon túl leginkább érzékenységet és intelligenciát... követel. A konkrét esetben, amikor az egyházak már nem rendelkeznek azzal a befolyással, amely veszélyeztethetné a társadalom békéjét, vagy akárcsak az állami ideológiai pártatlanságát, és helyette olyan erők szabadultak el, mint a fogyasztói pszichózis és az általa diktált, a bonyolultabb társadalmi intézményeket kikezdő rövid távú, korlátolt gondolkodás, a társadalomnak jól felfogott érdeke lehet – nota bene: a szabadság feltételeinek megőrzése érdekében – az egyházak megerősítése”. A cikkíró leszögezi, hogy jelenleg az egyháznak mint társadalmi funkciónak a megerősítésére van szükség, mivel más területen nem indult el azoknak a kompetenciáknak a kialakulása, amelyek megmenthetnék az emberiséget a mai tendenciák veszélyes következményeitől. A szerző ugyanakkor megjegyzi: „Ehhez persze nem a Semjén Zsoltokra van szükség. Velük az egyházak hagyományos hatalmi oldala juthatna szóhoz, amely az evangélium, a szeretet parancsolata, és a legkiválóbb keresztény elméknek: a Dosztojevszkijeknek, a Bergyajeveknek és a többi szenvedőnek ellenére mindig is uralkodott az egyházak (...) felett. Az egyházakkal szembeni kritika a bolsevizmus bukása után – ha már Krisztus halála nem volt elég ehhez – csak a hatalom kritikája lehet. Az evangélium ellenben társadalmi szervezőerőt jelenthet az önző, rövidlátó, embertelen normáknak legalább a kodifikációja ellen. Legalább ne emeljük törvényerőre ezeket, ha már! Legalább a kritikájuk lehetőségét tartsuk fenn, ha már!” A cikkíró szerint a liberalizmust körbefonja a populizmus hidrája. Béndek kifejti: „A liberlizmusnak megvannak az erényei, de rendszerként sohasem volt annyira zárt vagy akárcsak logikus, hogy ne lehessen kiverni az egyik fogát a szomszédos fog veszélyeztetése nélkül. Bizony ki lehet és ki is kell! A társadalom… nem engedheti meg magának, hogy eluralkodjon felette egy pozitív dogma, hanem latba kell vetnie minden képzelőerejét annak érdekében, hogy új alapokra helyezze a kritikát. Ebbe belefér az evangéliumhoz hű, folyamatosan reformált egyházak iránti türelem, hátha lehet tanulni tőlük példának okáért a szabadság konzervatív gyakorlatáról.” MH/MK
Napi Sajtószemle / magyarkurir.hu