Az Orbán nevű illúzióval lesz a legnehezebb leszámolni a tisztelt Fidesz-szavazónak, ami azért sem lesz könnyű, mert a szavazónak mindenekelőtt önmagával kell szembenéznie -- utána azonban minden jön majd magától. Akkor látni fogja, amit most a szenvedélyeire apelláló propaganda eltakar előle, noha az értelme szerint már rég tudnia kellene: hogy Orbán Viktor az utóbbi 25 évnek nemcsak általában a legkárosabb politikusa, de a mítoszi buborék ellenére, amit köré fújtak, a legkevésbé hozzáértő kormányfője is. Nem kell mondanom, mennyire alacsony színvonalon vegetált Gyurcsány: nos, mostanra már világos kellene lennie mindenki számára, aki veszi a fáradságot, hogy jó polgárhoz méltóan lelkiismeretesen tájékozódjon a sokszor szájra vett nemzet ügyeiben, hogy Orbán valójában semmihez sem ért a hatalmi rendszer gátlástalan kiépítésén kívül, és ehhez a "szakértelemhez" is a gátlástalansága nyitotta meg az utat. Alkotni, építeni, gondot viselni a rábízott közösségre, lelkiismerettel és becsülettel dolgozni képtelen. A kormányzati teljesítménye ennek következtében értékelhetetlen, nincs. Az ember maga az inkompetencia. Ostobák, sarlatánok és politikai bűnözők seregét vezeti gigantikus társadalmi költséggel.

Az ország kulturálisan, szociálisan és gazdaságilag is romokban, noha Gyurcsány már 5 éve lelépett. Amikor Bajnai átadta a kormányzást, a trendek ugyan a pincéből indultak, de a földszint felé mutattak -- mára a pincéből még lejjebb vettük az utunkat, és a változatlan debilitással és erőszakkal nyomuló kormányzati gőzhenger, félő, egyelőre beláthatatlan időre aláássa a kilábalás lehetőségét. Csak a legerősebb jelzőkkel lehetne illetni, ami itt folyik, de a magyarok relatív politikai többségének még mindig nem számít semmi, a végtelenül egoista, lelkiismeretlen üzleti szféra nem képes nyomást gyakorolni az ámokfutókra se a háttérben, se nyilvánosan, a kitartott értelmiség fut a szekérrel, aztán majd az árokban föláll, megpróbálja leporolni a ruháját, és előjön a kognitív disszonancia áthidalásának kétszáz éve ismert magyaros stratégiáival (hazudik magának és az emlékirataiban mindenkinek), de semmilyen megrendülés vagy katarzis nem lesz. Újrakezdjük majd, aztán megint újra, és így tovább. Csak a lecsúszás fogja könyörtelenül mutatni a valódi társadalmi értékünket. Lehet magyarkodni.

A társadalmi kirekesztettek vagy szegények aránya az egyes országokban 2008-ban és 2013-ban: