Azért vagy nem azért, hadd mondjak egy-két keresetlen szót a mai balos kampányzáró után.
„Elhitték volna pár éve önök azt, hogy ez bekövetkezhet?” – típusú kérdésekkel bírálta az Orbán-kormányt Kunhalmi Ágnes. Felemlegette a miniszterelnök hétvégi háza mellé épült stadiont, hogy egy gázszerelőből milliárdos lett, hogy egyre hosszabbak a várólisták a kórházakban, hogy a törvénytelenséget elkövető fideszes polgármesterek minden megúsznak. (hvg.hu)
Szóval álljon meg a fáklyásmenet. Mészáros urat és az egész korrupt tempót magam sem kedvelem, de a hosszabb memória segít abban, hogy megőrizzem távolságtartásomat a balos korrupcióval szemben akkor is, ha most nagyon demokrata szelek fújdogálnak arrafelé minden szájból. Egy gázszerelőből valóban milliárdos lett, de hány pártállami káderből lett milliomos-milliárdos 1987 után (ha nem számítjuk azt a lenyomozhatatlan pénzkiáramlást, amely már a hetvenes évek közepétől sújtotta az országot), és hirtelen nem jut eszembe más, mint a Caola-tulajdonos Nagy Imre, Kocsis István, Gyurcsány Ferenc, Szekeres, Kapolyi, Máté és Schalkhammer, az E-hiteles és a spontán privatizáció, az egyenként sok-sok milliós vagyonba konvertált vállalatvezetői és párttitkári pozíciók. Hagyjon minket Kunhalmi asszony lógva!
Épp elég baja az országnak, hogy folyamatosan ellentétes érdekű bandák szívhatják a vérét, de hogy csicseregve lehazudják az csillagokat az égről a demokrácia nevében -- na azért ez nemcsak méretes pofátlanságra, de a sok szájjal szaggatott demokrácia teljes semmibevételére vall! Tudjuk, hogy a nemzet ezeknek üzlet, a demokrácia meg azoknak -- higgyék el már végre, nem szükséges rendre újabb leckét adni erről a tényről.
