A magyar társadalom versenyképtelen. Nem az állam az, a társadalom. Évszázadok tudása hiányzik belőle úgy, hogy mit sem tud erről. Évszázadok óta kívülről szervezik: a többnyire korrupt, provinciális, fantáziátlan politikai osztálya, és újabban a globális piac hazai szereplői is. Ezek adnak munkát, bért, igazodási pontot az autonómiákban szegény, kooperációképtelen, zárt gondolkodású, tanulásra rest többségnek. Ezt a társadalmat a szabadság hiánya és az ember lebecsülése határozza meg, "e szörnyű társadalom öntőformáiba löttyintve" termelődnek újra a hazai proletariátus tömegei. A proletár sorsból a polgárságba (autonóm gondolkodásra és cselekvésre képes sorba) történő átlépés az emberek legtöbbjének a fantáziájából is hiányzik, tehát pláne nincsen igénye rá, képessége pedig végképp. Emberek milliói beleszületnek egy darálóba, a sorsukat lehet tudni a születésük pillanatában, a születési anyakönyvi kivonatuk (lakhely, név, anyjuk neve) elárul csaknem mindent. Ezek vagyunk. Mit számít itt, hogy ki nyeri az ehhez a proletariátushoz szabott (ostoba, cselekvőképtelen) önkormányzati közegben a polgármesteri választásokat?
Kinek van itt, kinek lehet itt koncepciója a jó életről? Hol van itt olyan politikai erő, amelyet a tehetségesek érdekei, az elveszettek tömegeinek felemelése, és általában a jó élet rendszerének programja vezetne? Hol a szabadságra nevelés, a műveltség, a világlátás becsülete? Hol vannak azok a szavaink, amelyek jelentőséget adnak az emberi életnek?
Gyurcsány szerint aki nem Bokrosra szavaz, az az önkényre szavaz. Én azt mondom, Gyurcsány már túl régóta túl sokat beszél. Aki úgy érzi, hogy bármi változni fog a magyar politika adott horizontján vele vagy ellenében, az menjen el szavazni. Aki viszont úgy érzi, hogy bármilyen választással csak a kiszolgáltatottságot és a proletariátust termeli újra, aki ellenzéke ennek a rendszernek, az maradjon otthon. Egy teljesen más paradigmára van szükség, mint amit az urak nyújtani képesek.