A Nyugat fölényét egyetlen robusztus elv adja: az (egoizmustól megkülönböztetendő) individualizmus. Más néven, a szabadság. A szabadság képes létrehozni egyfelől a rend (hol éppen romló, hol javuló, dinamikus) állapotát, másfelől a legkreatívabb, a legnagyobb hozzáadott értékre képes közösségeket, és tipikusan alapja a legfejlettebb államok politikai rendszerének, a liberális demokráciának. A szabad emberek közössége megfelelő koordináció mellett olyan paradigmatikus értékteremtő erő, amelyhez képes minden más kísérlet jobb esetben is ostobaság, rosszabb esetben számító cinizmus.

Mióta az I. világháború környékén elindult a Nyugat alkonyáról szóló szisztematikusabb fantáziálás, és megjelent a piacellenes, kollektivista, romantikus, fasiszta alternatívák hulláma, megszámlálhatatlan próféta hirdette már a Nyugat, a polgári társadalmak, a piac, az individualizmus és a szabadság végét. Az eredmény? Több százmillió hulla, mérhetetlen emberi szenvedés, gazdasági hanyatlás -- és persze egyéni nyerészkedés a tömegek hozzá nem értésén és kiszolgáltatottságán. Ahol a szabadság és az individualizmus szükséges kritikájából helyettesítő gyakorlat vált, rendszerint a negyedik hatványára emelődött az emberi szenvedés mértéke.

Orbán Viktor az 1147-ik a politikai hatalommal is rendelkező hasonszőrű próféták sorában, megkülönböztetendő őket azoktól, akiknek csak az agyuk jelenti a fegyvert eszméik terjesztésében, mert belőlük, a Bogár professzorokból, akár többször is Dunát lehet rekeszteni. Annak, aki az államot nem az individualizmusok és az autonómiák koordinációjának óvatos eszközeként használja, hanem öncéllá emeli, nyilvánvalóan fogalma sincs az emberi motivációk és a kreativitás alapjairól. Az nem tudja, hogy olyan nincs, hogy egy koncentrált, államelvű közösség több jót és nagyobb igazságosságot tudjon létrehozni, mint az egyéni akaratok és vágyak egyensúlya. Az nem tudja, hogy az általa sztárállamoknak nevezett Oroszország és Kína is a Nyugat vívmányait tette magáévá, és ezeknek köszönheti a viszonylagos (egyre kérdőjelesebb) sikereit -- nem hoztak létre semmiféle új paradigmát, csak a piaci paradigmán élősködnek. Ugyanis nincs új paradigma. Csak ostobaság, fantáziálás, sérelmi politika, elmaradottság és hatalmi ambíciók vannak.

És vannak objektív problémák: vannak az államok és a nagy korporációk összefonódásából következő piackorlátozó mechanizmusok, amelyek néha gazdasági válságot eredményeznek. Vannak kiszolgáltatottabb nemzetek, amelyek a nemzetközi munkamegosztási hierarchiának csak az alján fordulnak elő. Van (még mindig) jelentős szegénység, vannak háborúk, és van -- sőt túlnyomórészt van -- emberi önzőség és gonoszság, elembertelenedés, intolerancia, és vannak soha meg nem oldható problémák. És akkor? A válasz minderre a magyar állam elfasizálása? A rend soha el nem érhető, pszichedelikus víziója?

Egy állam (a magyar állam is) akkor hoz létre jót, ha az egyéni játszmák szabályait úgy alakítja, hogy azok végül a lehető legnagyobb outputra legyenek képesek, és hozzásegíti az országot ahhoz, hogy mind értékesebb játszmák kaphassanak benne lábra. Ehhez a társadalmi készségeket kell javítani, nem az állam erejét. Ehhez az oktatási és egészségügyi rendszert kell radikálisan javítani -- nem felélni a még bennük rejlő tartalékokat. Ehhez az országon belüli megértését, bizalmat és együttműködési készségeket kell ápolni -- nem radikálisan tönkreverni mindezt valamilyen beteges, sértett vízió és sötét tusványosi blabla jegyében. Ehhez nyilvánvalóan nem tartozik hozzá a haveri kör közpénzen való hízlalása (főleg, ha a közpénzek nem fordulnak termőre a kezeik között, mert hát ahhoz nem értenek), a társadalom alsó felének kizsigerelése, közben a nemzeti handabanda és a blazírt hazudozás. Nem tartozik hozzá a Nyugat és a liberalizmus gyalázása, a fasiszta államvízió, és a beteges öntömjénezés.

Éppúgy, ahogy egy Putyin nem tudott a liberalizmussal versenyképes autochton orosz modellt létrehozni, úgy (sőt még úgyabbul) Orbán sem lesz képes ilyesmire Magyarországon -- ezen nincs mit csodálkozni. Azon van, hogy valakinek ilyen ambíciói vannak. Finoman fogalmazva ez aránytévesztés.