Tóbiás úr, akit valaki némi malíciával (vagy jövőbe látással) az MSZP Retkes Attilájának nevezett, balos fordulatot hirdetett szombati beszédében, ami egy logikus lépés annak fényében, hogy ott még nem járt az MSZP. A balos fordulat, ha a szónak még bármilyen értelme van, a szegények, a cigányok, legfeljebb az alsó-középosztály (és nem annyira az LMBTQ és a zsidó identitás, a városi liberális értelmiség, a KKV-k, a határon túli magyarok, a jogállam és a demokrácia stb.) képviseletét jelenti. A balos fordulat ma Magyarországon szociális érdekű kormányzást jelent. De az elnyomottak (ami egy jogos címke itt) összességében a politikailag leginkább passzív fele a társadalomnak, tehát (ellenzékből) szavazatokra váltani a képviseletüket nem lesz éppen fáklyás menet. Nem tudom, erre gondolt-e a pártelnök, amikor a szivárványosság kizárásáról beszélt, mert ha igen, az dicséretes, de a néppártiság végét jelentené az MSZP számára, és annak a feladását -- amire Tóbiás úr rezignáltan utalt is --, hogy a Fidesz leváltható a maga által létrehozott rendszerben.
Az MSZP-t most egy muszáj Herkules és a Vacilacinak elkeresztelt Botka vezetik, a kormánnyal nem okvetlenül ellenséges Leisztinger-élettárs Tüttő Kata, az agráriumban a 70-es évek "visszavételét" kitűző Gőgös Zoltán, a budapesti elnökségétől most már egyre nyilvánvalóbban a hármas metró üzemvezetői posztjára aspiráló Kunhalmi Ágnes támogatásával, és egy csapat teljesen ismeretlen, súlytalan embertől övezve, viszont lényegesen súlyosabb belső ellenzékkel megáldva a sértődött Gúrtól és Szanyitól, a frakciót kézben tartó Mesterházyn át a saját napirendet követő Deák Körig. És akkor még semmit sem tudni a vidéki középvezetésről, amely nagy átlagban nyilván kevésbé hisz a saját pártjában, mint az UFÓ-k létezésében.
Ahogy azonban a frissen kinevezett pártelnök beszéde egyszerre akart bátor lenni és sikerült végül bizonytalanra és langyosra, tele lózungokkal, balos bikkfanyelvű fordulatokkal, úgy vált nyilvánvalóvá még az előtt, hogy kitette volna a pontot, hogy ebből sem lesz semmi. Az MSZP en bloc képtelen felfogni, hogy nincs már rá szükség. Nem kell saját jogán a fenének sem. Most az a helyzet, hogy a személyek közötti kiegyezést, a tipródást és a tehetetlenséget éppen egy "új iránnyal" akarják feledtetni, de magának az új iránynak a tartalma is -- mint minden látszatmegoldásé -- kétségbeesett inkoherenciát tartalmaz: azokra épít, akik nem csak nem szavaznak, de akik Magyarország versenyképessége szempontjából sajnos csak hosszú távú tartaléknak tekinthetők. Mindeközben az irány meghirdetésének és várható lejátszásának módja súlyosan kontraproduktív, politikailag vak.
Miért az? Mert ebben az autokráciában tesz úgy, mintha a balos-jobbos törésvonalak klasszikusan léteznének, tehát az MSZP-ből lehetne klasszikusan baloldali párt (nem lehet, nem csak mert nem alkalmas rá, és maga sem gondolja komolyan, hanem mert a Fidesz lenyúlta és átírta a baloldali napirendet is, illetve semmilyen forrást nem fog kímélni a jövőben sem, ha éppen az osztogatásban -- ami nálunk a baloldaliságot jelenti -- látja a hatalma megőrzésének kulcsát). Kontraproduktív és vak stratégia a Tóbiásé azért is, mert úgy tesz, mintha lehetne parlamentáris körülmények között bármit elérni ebben az országban -- tehát mindent összevetve úgy tesz, mintha a baloldaliság járható volna radikalizmus nélkül. És miért tesz úgy? Mert -- ahogy már jeleztem -- gyáva, korrupt, és felelőtlen.
Ma a baloldaliság csakis radikális, parlamenten kívüli, mozgósító -- összességében innovatív -- lehet, ha el akar érni valami emlékezeteset. De az MSZP nem akar. Ami pontosan látszott Tóbiás arcán, miközben a beszédét mondta. Ő sem hitt el semmit abból, amit mondott, sem azt, hogy bármi is megváltozhat tőle.
