Schiffer András összefoglalta a politikai világképét egy interjúban, amelyből most azzal foglalkoznék, ami túlmutat a konkurens politikai pártok minősítésén. Az LMP a modernizáló újbalololdal első képviselője nálunk, ezért különösen érdekes, hogy vajon mit remélhetünk tőle bizonyos kulcskérdésekben.
Nem az újraelosztás szintjével, hanem a szerkezetével van a probléma. Az LMP nem csökkentené, hanem optimalizálná az adócentralizációt a saját erkölcsi és versenyképességi megfontolásai alapján. Tehát úgy tűnik, mindössze egy másik etatizmussal van dolgunk, amelyet nevezhetünk persze jótékony etatizmusnak, mert hosszabb távon az elképzelések szerint hatékonyabb forrásfelhasználást tenne lehetővé, mint az autoriter etatizmusok, amelyek csak a hatalmon maradást, a forrásokkal történő manipulációt, és egy szűk réteg boldogulását támogatják -- és hatékonyabbat, mint a piac, amely Schiffer szerint egyedül felel a gazdasági világrend válságáért.
Az utóbbi állítás nyilvánvaló -- és az igazságot jelentősen eltorzító -- túlzás. A globalizációkritikára szükség van, de nem lenne szabad összetéveszteni azt a szabad piac bukásáról való fantáziákkal. A hatékony globkrit a szabályozórendszer válságára összpontosít, nem a verseny és az emberi önmegvalósítást legjobban honoráló profitképzés alapjára, a szabad piacra. A szabad piac elméleti modellje nem helyettesíthető az újraelosztás semmilyen elméleti modelljével, ami a hatékonyság alapjait illeti. Amit viszont kétségtelenül el kell érni a szabályozókon keresztül, az a versenyt torzító és korrumpáló -- főleg korporatív, állami, és ahol vannak, szakszervezeti -- érdekeknek, illetve ezek összefonódásának a lehetőségek szerinti kiiktatása a rendszerből. A válságot ezek az érdekek és nem a piac okozták. ("Világrend" pedig, ami összeomlott volna, nem is volt. Folyamatos változás van. Ez a rendmánia a radikális tervezőkre jellemző speciális betegség.)
A piac nem egy félelmetes, elejtendő fenevad, hanem az egyes emberek közötti interakciók primér terepe, amelyeknek összessége a globális piac. A kérdés az, hogy a globális piacot maguk alá gyűrik-e az interakciókat korlátozni és manipulálni kívánó érdekek, illetve megengedi-e ezt nekik a szabályzók. Schiffer nem azt állítja, hogy az ő megaállama -- szemben a maival -- jótékony szabályozó tudna lenni, hanem azt, hogy a piac megbukott. Kár. Egy megaállam ugyanis par excellence nem lehet jó szabályozó, tehát érdekelt volna, az övé hogyan, a piac pedig nagyon távol van attól, hogy megbukott volna. Schiffer állama valójában ugyanolyan élősködő lenne, mint Orbáné.
"Egy tanulsága biztosan volt a 2008-as válságnak, hogy a pénzügyi krízist nem lehet a globális egyensúlytalanságoktól elválasztani. Egységes munkaügyi szabályozás hiányában lefelé tartó ár- és bérverseny van. A tőke szabad áramlása miatt a tőke nyugodtan áramlik oda, ahol kedvezőbb szabályozási környezet van. Amíg ezen nem változtatunk, a tőke mindig talál majd olyan diktatúrát magának – például keleten, ahol Orbán Viktor nagy barátai vannak – amelyik alá tud ígérni bárminek."
Schiffer megaállama egyenesen globális kormányzás volna, amely kritikusan tekint a tőke szabad áramlására, és felszámolná azt, és ezzel elérné a keleti diktatúrák bukását is (?). Schiffer elég félelmetes víziója a kapitalizmus (még a korrumpált szabad piac körülményei között is érvényesülő) logikájának teljes félreértéséről tanúskodik. Bármilyen válságok is sújtsák a globális kapitalizmust, az szükségszerűen vezet a térségek közötti növekedési egyenlőtlenségek csökkenéséhez, amennyiben a tőkét működtetni kell (kihelyezni, az környezetét kialakítani, újrabefektetni stb.), és ebben a megtérülési ráta mutat irányt. Ebből néhány térség (evidensen a szegényebbek, pl. "a" kelet) ma éppen győztesen kerül ki, mások pedig gazdagodnak ugyan, de lassuló ütemben.
Magyarországgal az a baj, hogy lassabban gyarapodik, mint azt a földrajzi, kulturális stb. környezete indokolná, ami nem a globális kapitalizmus, hanem a nemzeti kormányok bűne. Az optimális információáramlás romlása, a kompetenciák eloszlásának megugró egyenlőtlensége, a hatalmi központ szó szerint orbitális korrupciója miatt a válságok nem elmúlnának, ahogy Schiffer víziójában áll, hanem sokkal gyakoribbak lennének, a szegénység nem csökkenne, hanem növekedne stb., ha a tőkét egy globális állam allokálná. Az ember azt hinné, a 21. századra ez evidencia, de nem. Ha kicsit belegondolunk, Schiffer elég mellbeverő üzenettel száll ringbe Magyarországon. A "globális egyensúlytalanságok" hiperkritikájára hiperradikális, szürreális vízióval válaszol (így beszélget el önmagával). Az emberi intézmények szükségszerű esendőségét központi tervezéssel és az ember kiiktatásával orvosolja. Ennél Orbán megoldásai nagyságrendekkel humánusabbak. Itt van leírva előttünk, ő mondta, nehéz másképp értelmezni a szavait. Kesztyűs kézzel bántunk az adóparadicsomokkal? Nem értem a globkritet, Amartya Sent és Stiglitzet? Nesze nektek egy all-inclusive zöld globálállam, majd legközelebb megtanultok viselkedni!
A hvg.hu meg is pendíti, hogy hát akkor mi van a kínai minimálbérekkel, ha "lefelé tartó ár- és bérverseny van"? (Én meg megkérdezném még, hogyan értelmezi az infláció jelenségét meg Piketty siránkozását a vagyonok és jövedelmek széttartásával kapcsolatban.)
hvg.hu: Egy lefelé tartó spirálból hogy tudunk egy ilyen kicsi és nyitott gazdasággal kitörni? Friss hír, hogy a kínai minimálbér is beérte a magyart, de azt is tudjuk, hogy egy egyszeri, jelentős minimálbér-emelés munkahelyeket tenne tönkre, mint történt éppen az első Orbán-kormány alatt, amikor a könnyűipar maradékát sikerült gallyra vágni.
S. A.: Ez tény, ezt csak nemzetközi együttműködéssel lehetne.
Látjuk, a nemzetközi együttműködés éppen globálállamot szül, egyebet nem tudunk meg róla. A kínai minimálbér felzárkózása pedig megválaszolatlan marad, mintha az nem is a globális kapitalizmus, a tőkeexport és a tudásgazdaság erejét tükrözné, hanem a zöld "gondolatét". A globális kapitalizmus (mondom: távolról sem ideális rendszerének) szidása visszaüt. Schiffer nem látja sehol máshol a modernizáció forrásait, mint ahol valójában vannak is: az általa egyetemlegesen elparentált tőkében.
Az LMP elnöke az interjúra vége felé konkrétan demagógiába fullad. A Magyarországon megtelepedett multikról, illetve arról beszélve, hogy a magyar tulajdonú vállalkozások nem tudnak létrehozni munkahelyeket, azt állítja:
"Az ezredforduló óta a multik által dominált elsődleges munkaerőpiacon azonban nincs érdemi bővülés: születnek, de meg is szűnnek munkahelyek. Ennyi idő alatt kiderülhetett volna, hogy a kizárólag a külfölditőke-vonzó képességünkre építő paradigma kifulladt. Egy zsákutcában nem gázt kell adni, hanem kifarolni belőle. Mi egy megújuló Magyarországról és nem egy összeszerelő országról álmodunk."
Először is, az "összeszerelő országnak" nem alternatívája a multi nélküli ország, amelyben még összeszerelés sincs. A külfölditőke-vonzó paradigma nem fulladt ki, csak az ország nem elég versenyképes ahhoz, hogy sikeres legyen a paradigmában, de még egyszer, ez nem a globális kapitalizmus hibája. Nagyon érdekelne ezek után, hogy Schiffer miből akar gazdagodni, vagy egyáltalán kenyeret és tejet tenni (államként) a magyarok asztalára, ha "kifarol" a paradigmából, mert a közpénzből finanszírozott szigetelési program és a szélenergia (irónia nélkül) fontosak ugyan, de ezeknél azért többre lenne szükség. Megtudtuk, ő is el tudja költeni a közpénzt, ő is bármikor kész belakni egy szörnyállamot, de e sorok írójának speciel teljesen mindegy, hogy hozzá nem értő naivák strukturálisan veszteséges gazdasági ideákra verik el a közpénzeket vagy ellopják.
Schiffert behúzta a csőbe a piacpárti hvg.hu. Türelmesen kérdezve, nem ráborítva az asztalt már az ötödik mondata után kiszedett belőle elég információt ahhoz, hogy egy minimálisan tájékozott ember már soha ne szavazzon rá.
