Eddig volt a Jobbik, a valamilyen (Magyar vagy Antiszemita, nem emlékszem, végül mennyire őszinte) Hajnal, a szélbalon néhány lökött erő, amelyik kedvvel szajkózza, hogy globalizmus, globalizmus, de ennél többre még véletlenül sem jutott a világmegváltásban, van ez a nagyon furcsa LMP, amelyikről bármelyik pillanatban a nyakunkba kaphatunk bármit, ami tőke- és modernség-ellenes, a lényeg, hogy versenyképtelen legyen, és már amikor azt hinnénk, ennyi elég, kiderül, hogy a széljobb mellett veti ki a horgonyát Madame Seres és társasága is, a Haza Nem Eladó (eredetileg a devizahitelesek érdekképviselői, mostanra azonban már átfogó világképet kifejlesztett -- lásd, globalizmus, globalizmus) Mozgalom. Az ember azt hinné, valamit osztogatnak Magyarországon a szélsőségnek a diliflepni mellé, hogy így szaporodásnak indult. Cukorkát, ingyen szakszervezeti tagságot, kis zacskó földet, előbb-utóbb úgyis kiderül, ma Magyarországon semmi lényegtelen nem marad titokban.

Ezek a bevallottan kapitalizmus-ellenes és államfetisiszta (tehát szegénységpárti) nyomelemek a ma esti ATV-vitában ennek megfelelően tök ugyanazt mondták, de tényleg, semmi különbség nem volt: adjátok nekünk az államot, mi meg munkahelyet teremtünk az adótokból, ki vörös, ki zöld, ki nemzetiszín égbolt alá, de nagyon jó lesz. Mellettük figyelt a bevallottan szocialista Szocialista Párt, amelyik a szolidaritásból próbál meg munkahelyeket kicsikarni, de ha egy mondatnál többet kell volna mondania Szanyi úrnak erről a varázslatról, félő, ott helyben leomlott volna a fátyol a kiskunsági keynesianizmus aszott pofájáról. Na de nem is arról szólt ez a kitttűnően megkoreografált alkalom, hogy a valahonnan jövő értelmes kérdésekre valaki értelmes válaszokat adjon.

Mindazonáltal kár, hogy Pelczné elegánsan távol maradt, mert az alá a narancs ég alá, amit ő festett volna munkahelyteremtés és a nemzet képviselete címén, én is beálltam volna kalandvágyból, vágynék oda, mint a Jamie és a csodalámpa csúszdájába, zeneszóval, pizsamában... cserebogár, sárga cserebogár. Most eszmélek, hogy sajna meg is kapom. (Végül, ha jól emlékszem, Bajnai Gordon is megjelent a stúdióban, de megint el tudta érni, hogy még azoknál is kevésbé legyen jelen, akik nem voltak jelen, ez az ő specialitása, mióta ismerjük és szeretjük. Kár, mert valaki egyszer azt mondta nekem, hogy ő legalább nem szocialista, nem azt költi, ami a másé. De az már régen volt, tán igaz se volt.)

Ezt az elképesztő színvonalú (tévesen "vitának" nevezett, valójában) tökéletesen anti-européer, ostoba hakni tökéletesen elárulta a magyar politika minden mondanivalóját. Az egyoldalúan államelvű, gyakran szélsőségesen demagóg pártok választéka egyre tágul, miközben semmilyen életjelet nem mutat a reális társadalomképpel és nyugatias politikai reflexekkel megvert törpe kisebbség. A magyar társadalom honorálja a szélsőséget és elutasítja a kapitalizmust. Így aztán egy ilyen vitán betanult panelek, vágyálmok és az acsarkodás légkörében a szocializmus minden fajtájából kap az arcába a nagyérdemű, de semmit nem tudhat meg arról, hogy mi lehet a menekvés a mindent bevonzó fekete lyukból, ami az egyetlen valós, mindenki életét befolyásoló hungarikumunk.