A PKP viszonya a Fideszhez nyilvánvalóan fontosabb az összes többi párthoz való viszonyánál, a vele való érintkezési pontjainkhoz képest a többi elhanyagolható, az ezekről való beszéd is félrevezető volna. Ez azért van, mert a konzervatív magyar szavazó inkább nemzeti, mint demokratikus identitású, de legalábbis a demokráciát annyira nem társítja a baloldallal, hogy ha szeretné is látni egy új megfogalmazását, az nem jöhet számára a baloldalról. A jobboldalon belül a PKP azonban azokra számít elsősorban, akik számára nem kielégítő a Fidesz gyakorlata a demokrácia, a jogállam és a kapitalizmus terén. Azokra, akik nyugati típusú, de nemzeti konzervativizmusra vágynak a keleti típusú jobboldali etatizmussal szemben.

A PKP nemzeti kapitalista párt -- szemben a Fidesz államkapitalista rezonjával. A PKP -- a Fideszhez hasonlóan -- a globális tőke erősebb kontrollját tartja üdvösnek, de a Fidesszel szemben nem az állam és az államhoz közeli versenyképtelen, korrupt bizniszek hízlalása árán. A korrupt nemzeti tőkét semmivel sem tartjuk hazafiasabbnak és az ország versenyképessége szempontjából előnyösebbnek, mint azt alacsony munkabéren és a hazai knowhow visszafogásán alapuló nemzetközi tőkét. Úgy véljük, ha Orbán a korrupcióval gondolta biztosítani környezetének lojalitását, akkor olyasmit művelt, amire nem volt felhatalmazása, ez egyszerű lopás, ráadásul politikai gyengeség. Erre, ilyen áron, bárki más képes lett volna.

A PKP -- a Fidesszel szemben -- az európai liberális demokráciák alapján áll, azokat nagyon erős önkormányzati és egyéb autonómiák erejével kiegészítve.

A PKP a jelenleginél hosszabb távon kb. harmadával kisebb elvonással operáló központi költségvetést, kisebb, hatékony, teljesen transzparens államot akar. A mai államszervezetre egyszerűen nincs szükség még a jelenlegi feladatainak ellátáshoz sem. Magyarország legnagyobb tehertétele és versenyképességének legsúlyosabb ballasztja az állam: együtt az államszervezet és az állami funkciók túltengése.

A PKP a piaci típusú társadalom pártja. Ez sokaknak a heti piacot idézi (ezek a szocialisták), a konzervatívoknak azonban azt a tényt, hogy a versenyképes társadalmak az egyének és kisközösségek folyamatos interakciójában jönnek létre, amelyeknek elfojtása, felszámolása, és helyettesítése a buta, hatalmaskodó állammal -- mint teszi a Fidesz -- boldogtalanságot és versenyképtelenséget teremt.

A PKP konföderális Európát akar -- a Fideszhez hasonlóan, de folyamatos kibeszélés nélkül. A föderális (egyesült) Európa mint garancia a jogállamra és gyógyír a megoldatlan magyar polgárosodásból fakadó gondjainkra nem járható út. Milyen jogállam az, amelynek egy külső hatalom garantálja a fennmaradását? Antidemokratikus. Nem beszélve arról, hogy nem is okvetlenül versenyképesebb. Az egyesült Európa a helyi autonómiáktól csak még távolabbra helyezné a döntéshozatalt alapvető kérdésekben, növelné és drágítaná a bürokráciát, a helyi szintű felhatalmazások egyensúlyozó ereje nélkül kiszolgáltatottá tenné az embereket a globális méretű hatalmi játszmáknak.

Magam örömmel vettem észre -- sokakkal szemben -- a miniszterelnök beiktatási (székfoglaló) beszédében a régi, 1990-es évek végi Fidesz polgári gondolkodásának visszatérésére utaló jeleket. Bárcsak igazam volna, ennél többet nem mondhatok. A 2001 és 2014 közötti Fidesz politikáját ugyanakkor antikonzervatívnak, polgárosulás-, és ezért társadalomellenesnek tartom. Nem tartom viszont elképzelhetetlennek, hogy ebben -- a kényszerítő körülmények hatására is, mint amilyen a továbbra is lassú növekedés, az ország lemaradása a régiótól, és a keleti látszatdemokráciák nyilvánvaló kudarcai -- lassú változás áll be ennek a ciklusnak a folyamán. Mivel én inkább tartom magam a nemzet barátjának, mint a Fidesz ellenségének, örülnék egy ilyen fordulatnak.