Olyan nagyon nem bonyolult az a Fidesz-ideológia, amely olyannyira lázban tartja az országot, hogy végső soron egyedül nyeri meg Orbánnak a választásokat. Az ideológia szíve: a tiszta magyarság. Tiszta legalább kétféle értelemben: tiszta a bűntől és tiszta a nem-magyaroktól.
Tiszta a bűntől: '44 és '90 között nem voltunk jelen -- ami volt, az nem a magyarság csinálmánya volt. Szent, mitikus, kikezdhetetlen, szeplőtelen, éteri, ezek vagyunk. A kritika nem ér fel a lényegünkhöz.
Tiszta a nem-magyaroktól: külső és belső ellenségtől. Az EU-tól kívül, a komcsiktól, a leszármazottaiktól, a zsidóktól és a cigányoktól, akik valójában nem-magyarok, belül. A multiktól kívül-belül. A tiszta, az esszenciális, a mély-magyarság magában. Ahogy lennénk, élősködők nélkül.
Nem kell ezen felhördülni, a tiszta logika ez. Lehetnek benne taktikus megalkuvások, a beavatatlanok értetlensége, összekacsintás kísérte engedmények vagy éppen kezelendő kilengések, sőt ami azt illeti, egyszerű manipuláció is, és van benne természetesen (ugye?) két fix gát: a formális jogegyenlőségé és az élet szentségéé -- de az eszmény adott. Tessék kinyitni a jobbos és a szélsőjobbos portálokat, tessék elkapni a fideszes kemény magot off record, néha már on: ezt kiabálják, ezt mondják, ezt suttogják, ezt szeretik. Tessék jól odafigyelni a fideszes vezérek hangjára: ezt sejtetik, ezzel manipulálnak. Nem vonják le ennek minden konzekvenciáját, nem is szeretnék, nem is akarnának szembesülni a konzekvenciákkal, de mindig hiányérzetük van, tudják, hogy lehetne szebb és tisztább is a mi világunk, némelyek talán megalkuvónak is tartják magukat, amiért nem csapnak oda, de az eszményt dédelgetik, vissza-visszanyúlnak hozzá, használják.
A kormányzati jobb és a szélsőjobb összeér az etnicista magyarság-képben. A különbség a használatának szemérmességében és korlátosságában van. Nem csoda: az etnicizmus (az ártatlannak tűnő mítosztól a fajelméletig, Meótisz mocsaraitól Auschwitzig) egyúttal a magyar jobboldal érvrendszerének hagyományos középpontja, az ég-világon semmi unortodoxia nincs benne. A magyar jobboldal mindig is ide érkezett meg, ez a gondolatszerkezetének összetartó elve. Unalmas, de veszélyes historikum.
A borzasztó az lesz, amikor 1944 után újra egyre többen kezdik majd komolyan gondolni az etnicizmusban rejlő tartalékokat, komolyabban, mint az elit szeretné. Az elit megtette ehhez az első lépéseket: felszámolta a jogállamot és kibeszél a szélsőjobb felé. Az a tény, hogy a regnáló miniszterelnök bármire hajlandó a győzelméért, legitimitást biztosít jószerivel bárminek, most még amolyan kísérleti jelleggel -- de ami ma elég, az holnap már nem biztos, hogy az lesz. Hol a megállás?
A magyarság tisztaságának mítosza tromfol minden gazdasági, szociális, kulturális hanyatlást, és még tromfolni is fog egy darabig. A tisztaságunk mítosza még ma is adekvát válasz az átlag magyar egzisztenciális félelmeire, bizonytalanságára, magányára, kudarcaira, sérelmeire, bosszúvágyára. Kellene kenyér? Nincs pénzed tejre? Kérd számon a nemzetközi baloldalon és hazai helytartóin. Nem rajtunk (ti. magyarokon) múlik. Ezek, kérem, mai gondolatok, de azokban a 2002-es érvekben gyökereznek, hogy "a haza nem lehet ellenzékben" meg "a baloldal, amikor tehette, rárontott a nemzetére". Ma ezek úgy hangzanak kormányzati szájakból, hogy "veszélybe kerülhet a zsidók és nem-zsidók együttélése" meg hogy "az új köznevelési rendszerben a gyerekek végre megtanulhatják annak a szónak az értelmét, hogy hazaárulás". Egyre világosabb, egyre konkrétabb az üzenet.
A sérelmek mögé a mítosz megteremti a visszavágás lehetőségét: egyszer majd üt az igazság órája, a méltatlanokról lehull a fátyol, és minden méltó elnyeri helyét a kenyér mézes oldalán. Az átlag magyar persze nem tudja, hogy a félelmei egy részét éppen az őt "védelmező" rezsim idézi elő. Nem azért nem tudja, mert nincs hozzá intelligenciája, hanem mert nincsen hozzá (polgári) műveltsége. És a rezsim tesz róla, hogy így is maradjon.
Legbiztosabb önmagamra hivatkozni: Orbánt a csak a gazdasági ellehetetlenülésünk tudja megverni. A négy-öt év múlva mérendő 10%-os fejenkénti GDP vesztés (a régió átlagához képest) majd elgondolkodtató lesz. Rossz hangulatú, manipulált, forrásait vesztő, versenyképtelen tervgazdaságban ez a minimum.
Akkor a tisztaságot talán elengedjük majd egyszer és mindenkorra. Vagy nem.
Az utolsó 100 komment: