Jancsó búcsúztatásán a sértődött, lábszagú, provinciális magyar politikával szemben felsejlett egy valóban világszínvonalú Magyarország.
"Léteznek olyan szerencsés országok, melyek lelke (...) évtizedeken keresztül egy-egy nagy művészben testesül meg" - fogalmazott Gilles Jacob, a cannes-i filmfesztivál elnöke, aki szerint Magyarország számára Jancsó Miklós ilyen művész volt. Andrzej Wajda Jancsó Miklóst mint a mozi világában egyedülálló jelenséget méltatta, Mike Leigh a mozi egyik nagy, radikális megújítójaként emlékezett a magyar filmművészre, Francis Coppola szerint pedig Jancsó Miklós művészi kifejezésmódjával a filmes világ nagy mértékben gazdagodott a szimbolizmus területén. Bíró Yvette forgatókönyvíró üzenetében hangsúlyozta: Jancsó Miklós örök értékeket hagyott hátra.
Jerzy Skolimowski a világ egyik legnagyobb filmrendezőjeként méltatta Jancsó Miklóst, akitől egykori tanítványaként búcsúzott Darren Aronofsky, míg Daniel Olbrychski és Michael York vele közös munkáikat elevenítették fel. Részvétét fejezte ki a családnak többek között Martin Scorsese, Quentin Tarantino, Krzysztof Zanussi, Jiri Menzel és Agnieszka Holland filmrendező is. (nol.hu)
Nagyon régóta először csapott meg az érzés ennek az országnak a határain belül, hogy van még remény. Egy pillanatra beköltözött hozzánk a nagyvilág. Egy temetés kellett ehhez. Megint. Rá fogunk kapni a civil és politikai ellenállás ízére. Van ugyanis a mélyben egy ország, amelyik megveti és kineveti a Kövértől Orbánig, Balogtól Kerényiig, Feketétől Hoffmannig (stb.) húzódó, betegekből, szerencsétlenekből, gátlástalanokból és szolgalelkűekből összetákolt bábszínházat. A bábszínház korábbi kamaráját is. Egy ország felszabadulásra vár. Egyelőre vár. Meg kell adni neki az időt, hogy egyáltalán rádöbbenjen erre. Konszolidációt ne reméljetek.
