A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége nem hajlandó kupeckedni Orbánnal Gábriel arkangyal ügyében, nem húny szemet a kormányzati "emlékezetpolitika" tendenciózus hazugságai fölött, és ma úgy döntött, hogy távol tartja magát a kormány "Holokauszt 2014" emlékprogramjától (amelynek már az elnevezése is borzasztó). Helyes. Jó döntés. Üdvözlöm.

Orbán mindent megtett eddig, hogy a hivatalos zsidóságot folyamatosan maga mellett tartsa, és noha van neki mindegyik felett kedves zsidószervezete (a Köves Slomóé), az igyekezete a zsidó kritika általános kordában tartására annak minden verejtékével együtt már negyedik éve elég nyilvánvaló -- hiszen szépítenie kell az antiszemitizmust, ha közben épít az antiszemitákra. Ez a sajátos antiszemitizmus-pávatánc, amit más táncaihoz hasonlóan Orbán igyekszik olyan precízen járni, ma este éppen dugába látszik dőlni, ami különösen bosszantó fordulata az eseményeknek pont a választások előtt. Orbánnak az egész zsidósdihoz semennyire nem fűlik a foga, nem azért mintha maga antiszemita lenne (nem az), hanem ellenkezőleg: mert annyira terhesnek tartja a dolgot. Az egész "problémakört" minden bizonnyal egy túlkomplikált ország átkának véli, amely fölösleges energiákat von el a centrális erőtér építésétől.

Gábriel arkangyal, a száját tartani képtelen Szakály még meg sem alakult intézete, és az egyébként bosszantóan gyenge felkészültségű Schmidt Mária Sorsok Háza elnevezésű homokozója annak a kényes egyensúlynak a részei lettek volna, amely egyszerre biztosítja a magyar történelem (lásd még Veritas) orbáni víziójának épülését, a szélsőjobbos (vagy csak éppen "ízléssel" antiszemita) szavazók Fidesz-szimpátiáját, és a kormánya legitimációján is jócskán emelő nemzetközi pompát a Holokauszt évnek -- oszt most ennek tűnnek harangozni (sófárfújni). Kellemetlen. Pedig milyen jól összerakta ezt az Árpi gyerek.

De meg kell köszönnünk a Mazsihisz-nek, hogy az orbáni randalírozás negyedik évében felmutatta erejét és az ellenállás lehetőségét közvetve az egész magyarság érdekében. Rajta kívül nemigen van olyan magyar szervezet manapság, amelyre (1) figyelnek a világban, (2) megalkuvás nélkül ki mer állni az értékeiért. Lám, lám, a sors fintora a Holokauszt-évben, hogy a magyar állami establishment kudarcai után (amelyeket már megszokhattunk a múltban) a zsidók menthetnek meg minket önmagunktól. Ha végül illúzió is ez, ha elég erősek nem is lehetnek ehhez, azért remélem, nem hódolnak be, és legalább a saját szűkebb céljaikat el fogják érni.