Az Alaptörvény IV. módosításnak 12. és 19. cikkelyével gyakorlatilag megszűnt Magyarországon a jogállam. Pro forma minden hatalom a parlament, valójában egy ember, Orbán Viktor kezében összpontosul, aki kegyesen nem él a hatalma teljességével -- ma még. A jog uralmának helyét átvette az akarat uralma.
Ez az akarat természetesen se nem keresztény, se nem nemzeti, se nem polgári. Az akarat semmi másra, mint a hatalom fenntartására és növelésére irányul, minden további említett és nem említett jelzőjét a haszonelvűség diktálja: ma éppen kereszténynek stb. hazudja magát.
Az akaratnak momentán az tetszik, hogy konszolidálja Magyarország megbukott jobboldali hagyományát, amely korábban vágóhídra küldte magyar katonák és zsidók százezreit, mert irredenta volt és antiszemita. Ugyanekkor visszaélt a magyar konzervatívok nagy gyengeségével, hogy polgári hagyomány híján ez az ország képtelen volt létrehozni a polgári konzervativizmusát. A konzervativizmusa benne ragadt az irredenta és antiszemita provinciális jobboldalban, sokszor szenvedett, de mindig megalkudott, és nem fordult szembe a gazdatesttel.
Az akarat ma úgy próbálja konszolidálni az irredenta és antiszemita hagyományt, hogy -- csak azért, mert nem gondolja egészen komolyan, csak éppen annyira, amennyire a hatalom megtartása érdekében hasznos -- elhazudja a hagyomány bűneit. Konszolidálni vágy, elhazudik és közben mindezt cinikusan, a hatalom megőrzése érdekében teszi. Játszik az országgal. Játszik a zsákutcában. Ugyan meg fog bukni, mert végére jár az intellektuális, gazdasági, társadalmi erőforrásainak, de nem mindegy, mi mindent ránt magával -- ezért nem mindegy, hogyan és mikor ér véget.
Olvasom a fiatal konzervatívok által írt lapokat, blogokat. Ösztönzöm őket, hogy álljanak ki hangosabban magukért. Amíg némák vagy szervezetlenek, addig a gazdatestet táplálják. A horthyzmus unokáivá válnak kézen-közön -- holott lenne ott két egyértelmű sarkcsillag is, tán néhány percentnyivel igézőbb a kenderesi tengerésznél: Szent István és Széchenyi. Velük és néhány kisebbel hagyományt teremthetnének. Ha lenne erejük, önbizalmuk és bátorságuk. Hát van-e?
