„A baloldal régi szektás démonjaihoz fordul, mert minden társadalmi mozgalom kizárólagos letéteményesének gondolja magát” – írja a Le Monde-ban Jean-Pierre Le Goff, az 1968-as lázongások társadalmi-eszmetörténeti hátteréről szóló könyv szerzője. S mivel a baloldal ebből a tévképzetéből nem hajlandó engedni, visszavonul a jól ismert, biztonságos védvonalak mögé: fasisztoidnak minősíti a melegházasság elleni franciaországi tiltakozáshullámot. (metazin.hu)
A "nagy generáció" régóta sokkal szívesebben védi a kulturális pozícióit, mint a szegények szociális érdekeit, ami ismerős Magyarországról is, ahol a liberalizmus, a szabadságjogok és a tolerancia már jó néhány éve szintén a '68-asok (prágai tavaszon eszmélődött, Lukács és Aczél körül felserdült, Párizs legendáján és a New York Review of Books-on csiszolódott) ízlésterrorjának csapdájába esett -- és a Fidesz ott sújtott le rájuk. A magyar baloldali értelmiség ma egészen elképesztő módon nem reflektál önmagára. Miközben a Fidesz "megcsinálta magát", Magyarország pedig megvette a terméket, a pesti kultbal csak csodálkozik azon, hogy tőle viszont senki sem veszi meg a tankönyvi liberalizmusból lenyúlt jelszavakat -- jóllehet mindenki más régen levette, hogy ezeket a jelszavakat hosszú ideje csakis a saját hatalmának fügefaleveleként képviseli, és közben leginkább élősködött a magyar társadalmon, és szívta a közpénzeket.
De a kultbal (a maga szempontjából) még ostoba is. Először is felváltva elnézi vagy éppen elalél a gyönyörtől amiatt, hogy a politikai baloldal az eszmei és társadalompszichológiai szempontból teljesen műveletlen Mesterházyt és Bajnait állítja csatasorba, akik körülbelül olyan otthonossággal mozognak a szimbolikus politizálásnak a közpolitikánál lényegesen fontosabb csataterén, mint egy hajdúsági vadőr a windsori soirée-n. Ezektől várná el, hogy a maga bejáratott eszmei fügefaleveleinek takarásában dús politikai aljnövényzetet fejlesszenek -- ahelyett, hogy egyszer végre komolyan venné és elvégezné az írástudók munkáját. De nem, a kultbal ilyesmivel nem foglalkozik: inkább csak a saját erkölcsét ajánlgatja fel sokadik politikai hasznosításra, amely lényegét nem, csak a lehetőségeit tekintve más, mint a korrupt politikai osztályé -- mindkettő a hatalom és a pénz körül forog. Kár, hogy Mesterházy és Bajnai nyilvánvalóan nem azok a lumenek, akik lejárt szavatosságú GM magokból egész búzatáblákat tudnának termőre fordítani. Ők még a feladatot sem látják: hogy bár más dolog jelszavakat mantrázni, és más megélni és művelni őket, nekik kellene elhitetni a magyar választókkal, hogy mégse más.
Másodszor, miután -- hatalomittasságával és a liberalizmus korrumpálásával -- hozzájárult a saját pártja, az SZDSZ tönkretételéhez, és Bajnaihoz, majd onnan -- ennek reménytelenségét látva -- a szocikhoz menekül, a "nagy generáció" nem veszi észre, hogy a liberalizmus kulturális terrorjának Bajnaitól elvárt politikai megfelelőjét (hogy kvázi "mi vagyunk az ernyő, mi definiáljuk a baloldali, majd a nemzeti játék szabályait is") Mesterházy nem csak intellektuálisan, de a -- Bajnaiénál lényegesen jobb -- politikai érzéke miatt sem fogja bevállalni. (Ezért is preferálja '68 a vezethető, mellesleg Mesterházynál már csak az életkora és korábbi pozíciói miatt is korruptabb Bajnait -- és veszített sokat ennek töketlensége miatt.) Ugyan nem tudatosan, bizonytalanul, de Mesterházy függetlenedni akar a kultbaltól, ami -- ha érthető is -- elég nagy érvágás a minden szempontból hátrányban lévő ellenzéknek: több törésvonal mentén, azt sem tudja, milyen stratégiával indul a végső csatába. De hát semmi másnak nem köszönheti ezt, mint a saját értelmiségének és vezetői -- egyébként a Fidesz-főnökökével vetekedő, a problémamegoldást nem, csak a folyamatos taktikázást, kamarillázást és kompromisszumkeresést támogató -- hatalomvágyának. A jelszavak így megmaradnak jelszavaknak, a hiteltelenség hiteltelenségnek, egyik sem menti meg a másikat.
Tehát az a '68-as megmondó brancs, amely az ellenállás kultúrájában született, a virulens posztmodern szkepszisben élt, és a hatalom sáncai mögött lelte az erkölcsi halálát, liberális sosem volt (ezért vicces, amikor rámutat Orbán ideológiai pálfordulására), szocialista sosem lett (mert egy-két ikonikus, nagyobb részt már elhunyt tagját, Solt Ottiliát, Juhász Pált stb. leszámítva a nép és a szegénység sosem érdekelte), és tulajdonképpen 25 éve a senki földjéről osztja az észt, szolgáltatja a morált, és húzza a pénzt (és nem utolsó sorban fertőzi a kezdetben hódolatból, ma már csak klubhűségből és a közös érdekből sarkában tapodó középgeneráció gondolkodását), valójában a legnagyobb bűnös abban, hogy a baloldal ma kifejezéstelen, néma, speechless. Hogy Mesterházy és Bajnai ott állnak kukán a tribünön, és egy szavukat sem lehet meghallani. A kultbal 25 éve mozdíthatatlan prominensei mindent megszereztek, bedaráltak és megrágtak (majd kiköptek), ami egyfelől a liberalizmust, másfelől a rendszerváltó baloldalt nemessé tehette volna és leválaszthatta volna a posztkommunista kultúránkról. (Ez azt is jelenti, hogy szerintem tévedés a népi-urbánus ellentétnek becézett antiszemita-zsidó szembenállásra redukálni az utóbbi 25 év értelmiségi belharcát, bár a '68-asok érdeke is ezt diktálná. Ebben a harcban az eszmék csak eszközök, a cél a befolyás és a pénz, és ennek megfelelően minden korrupt a szó szűk és tág értelmében egyaránt. És az sem igaz, hogy Gyurcsány a legnagyobb terhe a politikai baloldalnak. Valójában a politikai baloldal nyerne Gyurcsány legitimálásával, ha egyúttal elsajátítaná annak szuverenitását a jobboldali beszédmóddal és a kultballal szemben, amelyből az utóbbit Gyurcsány legalább azóta gyakorolja, hogy bebizonyosodott a háztáji értelmiség inkompetenciája a Fidesz ötödik hadoszlopa ellenében. Minek az ilyen "értelmiséget" tartani, bármit is árul, ha haszna nincs, kára annál több?)
Volna egy javaslatom "Attilának": ha már másra nem képes, forgassa Voltaire-t ("Ments meg, Uram, barátaimtól, ellenségeimmel magam is elbánok"), és ha az Úr mégsem sietne a segítségére, küldje el a kultbalt látványosan és hangzatosan nyugdíjba ő maga, ahogy Lendvai Ildikóval tette. Nyugodtan elnevezheti ezt a manővert is fiatalításnak. Meg fog ugrani a népszerűsége, és meg fog nőni a mozgástere. Vállalja ezt a kis kockázatot, ezek úgyis csak egymásnak locsognak, nem veszít nélkülük semmit. Ámbátor ne aggódjon, jönnek majd utána akkor is, ha felmondott nekik. Nincs más választásuk, máshoz nem értenek.
Az utolsó 100 komment: