„A baloldal régi szektás démonjaihoz fordul, mert minden társadalmi mozgalom kizárólagos letéteményesének gondolja magát” – írja a Le Monde-ban Jean-Pierre Le Goff, az 1968-as lázongások társadalmi-eszmetörténeti hátteréről szóló könyv szerzője. S mivel a baloldal ebből a tévképzetéből nem hajlandó engedni, visszavonul a jól ismert, biztonságos védvonalak mögé: fasisztoidnak minősíti a melegházasság elleni franciaországi tiltakozáshullámot. (metazin.hu)

A "nagy generáció" régóta sokkal szívesebben védi a kulturális pozícióit, mint a szegények szociális érdekeit, ami ismerős Magyarországról is, ahol a liberalizmus, a szabadságjogok és a tolerancia már jó néhány éve szintén a '68-asok (prágai tavaszon eszmélődött, Lukács és Aczél körül felserdült, Párizs legendáján és a New York Review of Books-on csiszolódott) ízlésterrorjának csapdájába esett -- és a Fidesz ott sújtott le rájuk. A magyar baloldali értelmiség ma egészen elképesztő módon nem reflektál önmagára. Miközben a Fidesz "megcsinálta magát", Magyarország pedig megvette a terméket, a pesti kultbal csak csodálkozik azon, hogy tőle viszont senki sem veszi meg a tankönyvi liberalizmusból lenyúlt jelszavakat -- jóllehet mindenki más régen levette, hogy ezeket a jelszavakat hosszú ideje csakis a saját hatalmának fügefaleveleként képviseli, és közben leginkább élősködött a magyar társadalmon, és szívta a közpénzeket.

De a kultbal (a maga szempontjából) még ostoba is. Először is felváltva elnézi vagy éppen elalél a gyönyörtől amiatt, hogy a politikai baloldal az eszmei és társadalompszichológiai szempontból teljesen műveletlen Mesterházyt és Bajnait állítja csatasorba, akik körülbelül olyan otthonossággal mozognak a szimbolikus politizálásnak a közpolitikánál lényegesen fontosabb csataterén, mint egy hajdúsági vadőr a windsori soirée-n. Ezektől várná el, hogy a maga bejáratott eszmei fügefaleveleinek takarásában dús politikai aljnövényzetet fejlesszenek -- ahelyett, hogy egyszer végre komolyan venné és elvégezné az írástudók munkáját. De nem, a kultbal ilyesmivel nem foglalkozik: inkább csak a saját erkölcsét ajánlgatja fel sokadik politikai hasznosításra, amely lényegét nem, csak a lehetőségeit tekintve más, mint a korrupt politikai osztályé -- mindkettő a hatalom és a pénz körül forog. Kár, hogy Mesterházy és Bajnai nyilvánvalóan nem azok a lumenek, akik lejárt szavatosságú GM magokból egész búzatáblákat tudnának termőre fordítani. Ők még a feladatot sem látják: hogy bár más dolog jelszavakat mantrázni, és más megélni és művelni őket, nekik kellene elhitetni a magyar választókkal, hogy mégse más.

Másodszor, miután -- hatalomittasságával és a liberalizmus korrumpálásával -- hozzájárult a saját pártja, az SZDSZ tönkretételéhez, és Bajnaihoz, majd onnan -- ennek reménytelenségét látva -- a szocikhoz menekül, a "nagy generáció" nem veszi észre, hogy a liberalizmus kulturális terrorjának Bajnaitól elvárt politikai megfelelőjét (hogy kvázi "mi vagyunk az ernyő, mi definiáljuk a baloldali, majd a nemzeti játék szabályait is") Mesterházy nem csak intellektuálisan, de a -- Bajnaiénál lényegesen jobb -- politikai érzéke miatt sem fogja bevállalni. (Ezért is preferálja '68 a vezethető, mellesleg Mesterházynál már csak az életkora és korábbi pozíciói miatt is korruptabb Bajnait -- és veszített sokat ennek töketlensége miatt.) Ugyan nem  tudatosan, bizonytalanul, de Mesterházy függetlenedni akar a kultbaltól, ami -- ha érthető is -- elég nagy érvágás a minden szempontból hátrányban lévő ellenzéknek: több törésvonal mentén, azt sem tudja, milyen stratégiával indul a végső csatába. De hát semmi másnak nem köszönheti ezt, mint a saját értelmiségének és vezetői -- egyébként a Fidesz-főnökökével vetekedő, a problémamegoldást nem, csak a folyamatos taktikázást, kamarillázást és kompromisszumkeresést támogató -- hatalomvágyának. A jelszavak így megmaradnak jelszavaknak, a hiteltelenség hiteltelenségnek, egyik sem menti meg a másikat.

Tehát az a '68-as megmondó brancs, amely az ellenállás kultúrájában született, a virulens posztmodern szkepszisben élt, és a hatalom sáncai mögött lelte az erkölcsi halálát, liberális sosem volt (ezért vicces, amikor rámutat Orbán ideológiai pálfordulására), szocialista sosem lett (mert egy-két ikonikus, nagyobb részt már elhunyt tagját, Solt Ottiliát, Juhász Pált stb. leszámítva a nép és a szegénység sosem érdekelte), és tulajdonképpen 25 éve a senki földjéről osztja az észt, szolgáltatja a morált, és húzza a pénzt (és nem utolsó sorban fertőzi a kezdetben hódolatból, ma már csak klubhűségből és a közös érdekből sarkában tapodó középgeneráció gondolkodását), valójában a legnagyobb bűnös abban, hogy a baloldal ma kifejezéstelen, néma, speechless. Hogy Mesterházy és Bajnai ott állnak kukán a tribünön, és egy szavukat sem lehet meghallani. A kultbal 25 éve mozdíthatatlan prominensei mindent megszereztek, bedaráltak és megrágtak (majd kiköptek), ami egyfelől a liberalizmust, másfelől a rendszerváltó baloldalt nemessé tehette volna és leválaszthatta volna a posztkommunista kultúránkról. (Ez azt is jelenti, hogy szerintem tévedés a népi-urbánus ellentétnek becézett antiszemita-zsidó szembenállásra redukálni az utóbbi 25 év értelmiségi belharcát, bár a '68-asok érdeke is ezt diktálná. Ebben a harcban az eszmék csak eszközök, a cél a befolyás és a pénz, és ennek megfelelően minden korrupt a szó szűk és tág értelmében egyaránt. És az sem igaz, hogy Gyurcsány a legnagyobb terhe a politikai baloldalnak. Valójában a politikai baloldal nyerne Gyurcsány legitimálásával, ha egyúttal elsajátítaná annak szuverenitását a jobboldali beszédmóddal és a kultballal szemben, amelyből az utóbbit Gyurcsány legalább azóta gyakorolja, hogy bebizonyosodott a háztáji értelmiség inkompetenciája a Fidesz ötödik hadoszlopa ellenében. Minek az ilyen "értelmiséget" tartani, bármit is árul, ha haszna nincs, kára annál több?)

Volna egy javaslatom "Attilának": ha már másra nem képes, forgassa Voltaire-t ("Ments meg, Uram, barátaimtól, ellenségeimmel magam is elbánok"), és ha az Úr mégsem sietne a segítségére, küldje el a kultbalt látványosan és hangzatosan nyugdíjba ő maga, ahogy Lendvai Ildikóval tette. Nyugodtan elnevezheti ezt a manővert is fiatalításnak. Meg fog ugrani a népszerűsége, és meg fog nőni a mozgástere. Vállalja ezt a kis kockázatot, ezek úgyis csak egymásnak locsognak, nem veszít nélkülük semmit. Ámbátor ne aggódjon, jönnek majd utána akkor is, ha felmondott nekik. Nincs más választásuk, máshoz nem értenek.