Hadd feszítsük egy kicsit mi is a húrt, Michnai úr! Ön azt tanácsolja a homoszexuálisoknak:

"Legyetek ezért megértőek! Lássátok be, az idézett sok ezeréves rendben ti vagytok az „újak", ráadásul a kisebbség is, ezért főképpen nektek illene igazodni a többséghez. És ennek a megértő viszonyulásnak volna egyik tényezője, hogy nem provokáljátok a változásokat jól érzékelhetően nehezen toleráló többséget. Nem kellene például fölöslegesen feszíteni a húrt és nyilvánvalóan szítani a társadalmi feszültséget olyan rendezvényekkel, mint a pride-nak, vagyis az angol nagyszótár szerint büszkeséget, önérzetet, de éppúgy gőgöt, kevélységet, dölyföt, fennhéjázást jelentő névvel ellátott vonulás.

És a dologban a benneteket támogató 400 cégnek is lenne megfontolni valója, akik között akadt olyan, amelynek munkatársai céges molinó alatt vonultak a pride-on. Üzleti praktika, avagy szimpla mérték tévesztés? – vetődik fel a kérdés, arra emlékezve, hogy a támogatók közül egyetlenegy sem érezte eddig szükségét annak, hogy mondjuk a többségi társadalom erkölcsi alapját tartó, mégis visszaszorulóban lévő keresztény egyházak valamelyikének rendezvényét támogassák ugyanígy. Vonulhatnának például a pesti Bazilika előtti húsvéti körmeneten céges molinójukkal."

Az EMH kérdései, reflexiói:
1. Az rendben van, Michnai úr, hogy a türelem erény. De Ön egy füst alatt arra inti az eltérő magánéleti preferenciájú társait, hogy igazodjanak a többséghez. Nos, akkor mi választja el a türelmet a báva belenyugvástól?

2. Feszítik a húrt? Tehát ön és a többség hangolja a húrt, a homók meg hallgathatják az Önök éteri muzsikáját. Önök elnézően legyintenek vagy gúnyorodnak, amíg a húr penge és az Önök lelkéhez igazodva szól, emlékszik, mint cimbalom, de azon mód intenek, amikor más frekvenciák töltik meg a levegőt? Csak, hogy jól értsük: türelmesek, amíg minden úgy megy, ahogy Önök szeretnék látni. Angyali türelem bíz ez, Michnai úr!

3. A pride valóságos jelentését, hangulatát és látványát Ön a szótárból kívánja -- nagyon elmésen -- kihüvelyezni? Egyébként, egymás közt szólva, végül is jól teszi, ha felállít egy ilyen minimálprogramot, nehogy utólag derüljön ki -- mint az egyik szorgalmas kollégájának, aki a nationalbe nemzetiségit próbált beleolvasni az állampolgár helyett -- hogy a pride tényleg büszkeséget (etc.) jelent, nem pedig, mondjuk, szégyent. Vagy szatócsboltot.

4. Ön elég mocskosul üzleti eseménnyé és üzleti érdekek randihelyévé akarja degradálni az eseményt és általában a homó kultúrát? Jól értjük? Tudja, nincs hely arra itt (de a Heti Válasz eddig megjelent összes példányának összes betűhelye is kevés lenne arra), hogy a vatikáni banktól visszafelé felsoroljuk az Ön által nyilván követett "5773 éves zsidó-keresztény kultúrkör" összes üzleti praktikáját, embernyomorító sóvárságát. Tehát, intenénk, Ön jobban tenné, ha nem sétálna bele ebbe az utcába. (Mellesleg ebből a nagy kultúrkörözésből kihagyta a kicsit idioszinkretikus helléneket. Lehet, hogy nem volt véletlen? Ejnye.)

5. A társadalom erkölcsi alapjai és a keresztény vallás közötti egyértelmű megfeleltetés bizony ártatlan lélekre valló feltételezés, kívánjuk Önnek, hogy megrendíthetetlen maradjon az Ön hite (mivel láthatóan képtelen lenne feldolgozni a valóságot önmaga körül).

6. Ön tényleg szeretné, ha a húsvéti körmenetek előtt céges molinók vonulnának, vagy csak nem gondol bele a saját gondolataiban? Jelzem, ezzel a párhuzammal ráadásul vallási eseménnyé emelte (?) a pride-ot, és egyázi státust adott az LMBT-nel és más melegszervezeteknek. De ne aggódjon, nem fogják ezt Önre hivatkozva követelni, tudják, mennyire kínos lenne Önnek.

7. Ami viszont a lényeg, miután ennyi csacskaságra reagáltunk: ha kint lett volna a pride-on, lehet, hogy támadt volna olyan ízlése, hogy itt bizony legalább annyi szeretet (fília, nem erósz, mielőtt rosszra gondol) halmozódott fel a levegőben, mint bármelyik körmeneten. No offence. És hát az Ön sztereotípiái csak nem akarnak működni: a pride a tolerancia intézménye. Szerintünk alig valamivel volt több homó rajta arányosan, mint egy körmeneten, csak az előbbi helyen bevallják, az utóbbi helyen meg küzdenek ellene. (Ennek továbbgondolásától most eltekintek.) És nagyon-nagyon sokan csak azért jöttek, hogy a szolidaritásukat nyilvánítsák, és kifejezzék a szabadság iránti igényüket. Ahogy Ön is kifejezheti, amikor képernyőre veti a sorait. Ön szabad, Michnai úr, szabadon beszél össze-vissza, adja meg ezt a jogot másnak is.

E sorok írója pedig az erkölcsi prédikációtól kifejezetten eltanácsolná. Bonyolultabbak a morál kérdései annál, mint Ön hiszi.