A Snowden-ügy végső soron -- 2001 óta már többedszer -- a nemzetbiztonság és a szabadság konfliktusát élezte ki Amerikában. Melyiké legyen a prioritás? A 24 című tévésorozat az utóbbi tíz évben folyamatosan a felszínen tartotta ezt a kérdést a szórakoztatóiparban is, de amit megtudtunk belőle, az csak annyi, hogy néha csúnya dolgokat kell tenni (az idegenekkel) annak érdekében, hogy (velünk) ne történjenek meg még csúnyábbak, magyarán az élet háború, és aki nem realista, az bele is halhat ebbe. Az amerikai Patriot Act-tel visszaélve eközben a titkosszolgálatok folyamatosan átlépték a nekik biztosított tág határokat is az alapjogok és a független igazságszolgáltatáshoz való hozzájutás korlátozásában ("ellenséges hadviselővé" minősítéssel maga az elnök is kivonhat bárkit a polgári eljárás szabályai alól, és bár az Obama-adminisztráció hivatalosan feladta ezt a jogát, a valóságban, míg Guantamo nyitva stb., nem lehet biztosra venni az eljárások befejeződését), tehát úgy tűnik, hogy a szabadságnak és a biztonságnak van egy hivatalos és egy nem hivatalos tradeoff-ja (kb. egyensúlya) is, miközben még a hivatalos verzió alapjai sincsenek alkotmányosan vagy erkölcsileg rendezve.
A téma -- privát szférát semmibe vevő hírszerző állam és a polgár konfliktusa -- egyébként vagy harminc éve szerepel Hollywood napirendjén is, ami -- a televízióval együtt -- köztudottan a legnagyobb véleményformáló erő Amerikában, de a médiában sincs másképp, mint a valóságban: egymás mellett él a személyes szabadság és a nemzeti dicsőség/nagyság/biztonság normarendszere, kevés olyan maradandó alkotással, amelyik feloldotta volna a konfliktusukat. Az biztos, hogy az Egyesült Államok messzire került alapító atyáinak egyértelmű szabadságcentrikusságától, és ahogy nőtt az ország szerepe a világpolitikában, és egyre kétesebb szerepet vett magára "a szabad világ" tanainak tűzzel-vassal való terjesztésében, egyre nőtt ez a távolság. Amerika most a saját kudarcát nyögi: ahova nem sikerült kiterjesztenie a szabadságot (vagy felállítani egy vele szövetséges rezsimet és pacifikálnia a lakosságot), onnan a saját szabadsága korlátozását kénytelen elviselni. (Ez a kénytelenség, rossz nyelvek szerint, a kormányzatnak nem is oly nagy áldozat.)
Magyarországon most eljátsszuk ugyanezt kicsiben. Az Orbán-kormány nem nagyon hangoztatott, de annál jobban kitapintható felfogása szerint az erős, független ország célja egyáltalán nem vagy legalábbis átmenetileg (10, 20, 100 éven át?) nem egyeztethető össze mindenki lehető legnagyobb polgári szabadságával, mert az erős állam erős kormányzatot, az meg erős, koncentrált belső támogatói bázist kíván, és ez óhatatlanul vezet az erő szempontjából hasznavehetetlen milliók biztonságának kikezdéséhez (pl. jövedelmének eltereléséhez) és szabadságának (a beavatkozástól való mentességének) korlátozásához. Ebben az értelemben az állam érdeke és célja polgárai tekintélyes részének szabadságát és a biztonságát egyaránt csökkenteni. Ezért korlátozza milliók hozzájutását a kiegyensúlyozott sajtóhoz, a minőségi oktatáshoz és művelődéshez, a társadalmi mobilitás lehetőségéhez, a kiszámítható és méltányos jogrendhez, az államtól független egzisztenciához stb. Míg Amerikában a magánszféra (az alapjogok) biztonsága forog veszélyben, addig idehaza azé a népjóléti (szociális és művelődési) minimumé, amely a szabadságjogok értékének felfogásához egyáltalán elvezethetett volna, de amelynek a hiánya reménytelenné teszi, hogy a szabadságjogok elnyerjék az emberek szemében az őket megillető helyüket, és az ügyeink hasonló hatékonysággal váljanak megtárgyalhatóvá, mint az amerikaiaké. Ez -- tehát a szabadság tudatossága és megélése a konfliktusok felszínre hozásában és megtárgyalásában -- óriási különbség az USA javára. Alapvetően igaz azonban, hogy mindkét helyen a helyi értéküknek megfelelő birodalmi, erős állami illúziókat táplálják, ami a környezeteikkel való még több konfliktushoz és a szabadságjogok még szélesebb korlátozásához fog vezetni.
Olyan államot építenek mindkét oldalon, amely a politikusokon és az élősködő osztályon kívül senki másnak nem érdeke.
