Orbán most meglebegtette a 9%-os jövedelemadót (hogy "több maradjon a magyar emberek zsebében"), miközben pedagógusnapi realitásként -- a tizenhatodik határidő után -- egyik ritka, őszinte mondatával a hiperűrbe tolta a pedagógusi életpályamodellt (mármint életpálya természetesen lesz: tanárkám, te barackfásat énekelsz, te légy oly kedves, táncolsz hozzá, te krétát hozol, te megtanítod a hivatalos történelemértelmezést és irodalmi kánont, te belépsz a pedagóguskarba, neked felemelem az óraszámodat, téged meg megfigyellek 30 napon át, különösen, ha nem lennél hajlandó felvenni a sík hülye gyerekemet az angolos osztályba, értve vagyok? -- hát ki mondhatná, hogy nincs életpálya modell, ha pénz nem is jár hozzá, bónuszként azonban a gáláns tisztelendő úr felköszönt és hazudik neked egy-két gondolatnyit ad maiorem Dei gloriam).
Ez csak egy szelet a tortából. A TDE-ból való kiszabadulást Orbán teljes politikai tehetségével a nem létező kormányzati eredmények (az "eredmény" preorwelliánus értelmében, mert egyébként eredmény persze rengeteg) sulykolására és a rózsás jövő meglebegtetésére használja. Tegnap véletlenül meghallgattam valamelyik rádiós krónikát, 25 percből 22 a kormányzat ilyen meg olyan szempont szerinti, abszolút koncepciózus magasztalására fordítódott,1 perc a (szoci) Laborc lefokozására, maradék katasztrófa, sport, időjárás, elköszönés. Az önbecsülésnek még a látszatát is elkerüli az udvari média, konkrétan a benne dolgozó mameluk hadak. A hadak aztán este hazamennek gyermekeikhöz, és elmondják nekik a tutit az életről. Így termelődik újra a sok öntudatos magyar polgár, amíg a világ és két nap, csak mondom.
Orbánnak valóban nem kell osztogatnia, hogy nyerjen jövőre. Elég, hogy ismeri a népét. Ha a gazdaság jól teljesít, lesz itt minden, de ez nem rajtam múlik, hanem rajtatok, fiúk-lányok, sóhajt. Ha jól akartok élni, dolgozzatok (amit természetesen akkor is csinálnátok, ha én és Lajos nem lennénk itt, de ez így sokkal jobb mindenkinek: nekem, mert így el tudom szedni minden második forintotokat, amiből nagy csinnadrattával, egyes szám első személyben idővel visszaadom minden harmadikat, mert hát a különbözet kell nekem és kicsiny sleppemnek, és jobb neked, mert biztonságérzeted lehet. Ugyanúgy, mint az előző ötszáz évben, biztos lehetsz benne, hogy van urad, az akol viszonylag meleg, és magyar vagy. Tudod, zember, én nem csinálok semmit, csak amit megengedsz nekem, és te ezt engeded, sőt kéred, nézz magadba, olvass Etienne de la Boitiét.)
Minden diktátort ugyanaz tart hatalmon: a népe megnyugvása ebben a helyzetben. A szolgaság önkéntes vállalása.