No, ez a beszéd!

Helyes :)

Az előző poszt visszamenőlegesen hiteltelenné tette a szerzőt, az egész blogot. Nem tudom, hogyan nyerhető vissza.

@Boross Bence: Visszamenőleg miért?

@HaFr: Mármint miért nem előrefelé, abban több logika lenne, nem mintha egyetértenék vele. A szerző egy pillanatra elvesztette a reményét a pártkezdeményben, illetve a szó értelmében, és mivel élete a maga anonimitásában is nyitott könyv, ezt el is mondta. Lehet, hogy ez volt szokatlan. Végül azonban úgy döntött, a szóról nem mond le.

@Boross Bence: ne ítélkezz. Olvad el inkább a Klapka interjút és tanulj életet.

@HaFr: Az elhatározás komolysága tűnt el - előre is és visszafelé is. Öt hónapja a nulláról kezdted, most pedig mínusz egyről kezded újra.

"fél év alatt mindent elmondtunk, amit mondhattunk, és különösen mivel már nincsen értelme a szónak, cselekvésben pedig nem tudtunk áttörést elérni" - írtad.

Ha csak szavakban (értsd: blogírásban) gondolkodtál, akkor az intézményes politizálás (=pártalapítás) szándéka vicc volt? Ha valóban pártot akartál alapítani, akkor miért nem tartottad magad a saját magad szabta határidőhöz? Ha úgy érzed, kudarcot vallottál, akkor a szándékaid komolysága megköveteli, hogy a kudarcod okait is feltárd, az olvasóid iránti tisztelet pedig azt, hogy ezt nyilvánosan tedd meg.

A magam részéről úgy fordítottam le a történetet, hogy van egy ember, aki javítani szeretne a dolgokon, de az arcát nem vállalja, más, hasonló gondolkodású emberek szimpátiáját és figyelmét ugyan igényli, de valódi cselekvésre már nem szánja el magát, így az elképzelései végül is naivaknak bizonyulnak, ezért a lelkesedése hamar kihuny. (Sőt kisebb valószínűségű rosszabbik esetként az is felmerült bennem, hogy talán az egész mögött az Index bérblogger-részlege áll, és elfogyott a megrendelő pénze.)

Például Bereznay András, a Kard blog és a Mandiner néhány szerzője nyíltan kimondja, hogy polgári Magyarországot szeretne, ami nem azonos a mai Fidesz vagy Bajnaiék vagy a volt SZDSZ politikai karakterével. Alternatívájuk nekik sincs - mindegyiknek más okból -, de ők vállalják az arcukat. Bereznay nem elég rugalmas és médiaérzékeny, a Kard mintha vállalhatónak tartaná a szocialista pártot is (á la MDF), a Mandineresek pedig nem mernek kibújni a Fideszes mentoraik (megbízóik) árnyékából, udvari bolondot játszanak. A szándékok komolysága nálam azt jelenti, hogy az ember előbb-utóbb intézményes keretet ad a közös személyes politikai fellépésnek. Hogy ez párt vagy más valami, az most lényegtelen, de ha pártot akar csinálni az ember, és nem sikerül neki, akkor a következő lépés csak a pártalapítás kudarcán tud elindulni. Ráadásul a kudarc okainak feltárásából kell erőt meríteni a következő lépéshez, különben ad-hoc módon fog ide-oda kapkodni, amíg tart a lelkesedéséből.

A szándék komolyságából az következett volna, hogy lassan felméred, mik a blogírás határai, mit lehet ezzel elérni, majd pedig hol lehet (sőt kell) továbblépni a diagnózisadáson, és ezt fokozatosan világossá teszed olvasóid előtt is. A furcsa megfutamodásod azt sugallja, hogy saját lehetőségeidet sem gondoltad át, mindez pedig az ország lehetőségein való töprengésed - igazságértékét ugyan megtartva, de - puszta gondolati játszadozássá silányítja.

Döntsd máááár el :D

Szerintem meg HaFr csak tesztelte a kommentelőket, mi lenne a visszhangja ha feladná :-)

@Boross Bence:

Különfélék.

Nem emlékszek, hogy Bereznay András valaha olyan kifejezést használt volna, hogy polgári Magyarországot akar, bár ami azt illeti, mit mást?

Miben, mennyiben volna kívánatos, hogy rugalmas(abb) legyek?

Miből állna esetemben a (kívánatos) média érzékenység?

Amiatt nem helyes elmarasztalni a szerzőt, hogy nem névvel szólal meg. Erre a legkülönbözőbb okok, meggondolások indíthatják. Alkalmas lehet pl. a várakozás fölkeltésére is.

Jó minden, csak ne akarna pártot!

@Bereznay A.: Tisztelt Bereznay Úr!

Ön 2007-ben megírta pamfletjét, amivel szerintem azóta minden, a magyar politika iránt kicsit is érdeklődő internetező találkozott. Sokan dicsérték, ennek ellenére nem emlékszem, nem láttam, hogy bármiféle nem internetes nyilvános vita lett volna róla. Nem láttam azt sem, hogy a viták hatására bármit is változtatott volna rajta, hozzáfűzott volna, visszavont volna belőle. Nem lett belőle téma, pedig azóta jónéhány párt, mozgalom alakult. Az Ön műve sziklaként mered a magyar közélet mocsarában, de hasznosulni nem tud, mert nincs gyakorlati kifutása. Egy felkiáltójel, amit nem követ pontra végződő másik mondat. Ha jól láttam, Ön nem agitált a választások bojkottja mellett 2010-ben - hacsak nem az abszurd "szavaz f@sszal" mozgalom az Ön kezdeményezése. HaFr tett egy felemás kísérletet arra, hogy gondolataiból más embereket bevonva tettek legyenek - aztán visszakozott, sőt véleményem szerint lerombolt mindent, amit öt hónap alatt rakott. Számomra minden gyengesége ellenére az utóbbi a szimpatikusabb, mert túl próbált lépni a puszta diagnózisadáson. Sajnos valamiért nem sikerült neki.

Rugalmasság, médiaérzékenység: az Ön magatartása elitellenes nézetei dacára nagyonis arisztokratikus, szinte már-már pökhendi, ami az interneten, ahol a közvetlen stílus dívik, bizarr, sőt néha visszataszító. Ahogy láttam, nem viseli el, ha tegezik, nem viseli el, ha szövegeit értelmezik (mint láttam, ezt Ön többnyire félreértésnek vagy kiforgatásnak véli), nem szereti, ha szándékával szemben továbbszövik a mondandóját. Pedig mindez a továbbköltés hozzátartozik, hozzátartozott volna ahhoz, hogy mondandója 4,5 év alatt közelebb kerüljön az ún. "alsóbb néposztályokhoz", a szándéka szerint megszólított nép tömegeihez.

De mindez nem számít, mert okos elemző szövegek írásánál ma már többre van szükség, ahogy ezt HaFr is mintha már felismerte volna.

Bonyolult az élet, ugyanakkor elismerem őket és úgy fogom fel, hogy az érdekemben szól az aggódás. Köszönöm.

@Boross Bence:

Te Jó Ég! Hogy mekkora félreértések léteznek! De mekkorák! Most éppen elmenőben vagyok, de nem túl sokára igyekszek majd odébb söpörni a ködöket. Jaj. E percben csak egyet. Hogy én nem „viselem el”, ha tegeznek! Ekkor marhaságot (ha szabad) Éppen te magáztál le, ha jól nézem, miközben nekem minden mai megszólalásom ebben a blogban tegezős volt. Honnan veszel ilyesmit? Nem tudok hova lenni, hüledezésemben. Mindegy, majd jövök vissza, mert érdekes ez, és majd hozzászólok ehhöz a torzképhez ami benned sejtelmem sincs mitől, kialakult. (Hacsak ki nem vágnak offolásért.)

@Boross Bence:

Az a helyzet, hogy úgy kell nekem, szépen belesétáltam egy csapdába. Abba, hogy most írhatok egy halmot, ha érdemben szeretnék válaszolni neked, amitől hogy őszinte legyek eléggé elment a kedvem, legalábbis így írásban, ami nekem rettentő időigényes. Lassan és hibásan gépelek, javítgatom, órákig tart. De bár kedvem már nincs, megígértem, jól van.

Azért is értelmetlen, mert gyakorlatilag magyarázkodásra, hasonlókra kényszerítesz amire pedig semmi okom, a – hadd mondjam meg kereken – teljesen értelmetlen, és közben hol oda nem tartozóan személyeskedő, hol abszolút alkalmazhatatlan vádlistáddal. De nézzük konkrétan.

1. Úgy tűnik (különösen az előző, engem említő beírásoddal összevetve, amit nem tudtam értelmezni, azért kérdeztelek meg), hogy valahogyan fölrovod nekem, azt amit magam sajnálok a leginkább, merthogy – ennyi persze igaz – nem került az írásom (amit hogy pamfletnek nevezel, engdelmeddel visszautasítom, mint több más többé kevésbé sértegetés számba menő kifejezésedet) nyilvános vitára. Valamennyire került, mert még 2008 októberében volt róla a Gödörben egy igen rosszul időzített összejövetel, de nem ez a lényeg. Hanem nem értem, nem vagyok képes fölfogni, mennyiben tekinted ezt a saját múlasztásomnak? Merthogy annak tekinted, azt nehéz félrérteni. Miért, te például szerveztél valamit, amire nem voltam hajlandó elmenni? Ha nem, akkor hogy érted? Úgy, hogy ha lúd, legyen kövér, és ha már megírtam azt amit, akkor tartoztam volna mondjuk neked, vagy a hazának vagy bárminek, hogy még jobban népszerűsítsem? Amellett, hogy nem is lehet semmiféle fogalmad, mi történt részemről ilyen irányban, és jogod sincs szóvátenni. Mintha azért, hogy ilyen nem volt, vagy nem sok, mindjárt én lennék felelős, akit te ezért elmarasztalhatsz. Bocs, nem. A visszhang te vagy, ahol a „te” szót szimbolikusan használom, abban az értelemben, hogy mindenki más. Komolyan nem látod mekkora képtelenség a szerzőnek tenni szemrehányást emiatt? Lehet, hogy nem látod. Ha nem, az nagy baj, mert ezzel pontosan azt a szemléletet képviseled, aminek az elterjedettségének sok köze van ahhoz, hogy abban az állapotban van a haza, amiben van. Elvárja az ilyen szemléletet képviselő, hogy készen kapjon a saját sorsának javítása érdekében mindent, mert az neki valahogyan jár. Miért lenne így? Nem jár.

2. Azt is panaszosan említed föl, hogy „Nem láttam azt sem, hogy a viták hatására bármit is változtatott volna rajta, hozzáfűzott volna, visszavont volna belőle.” Nem láttad. Miből merítsz olyan elképzelést, hogy ezt látnod kellett volna, és ha nem volt így, az részemről bármiféle hibát, kifogásolható dolgot, múlasztást, tökéletlenséget jelenthetne? Hiszen az abszurd! Több megközelítésben is az. Közülük most csak a legjelentősebbet említem. Azt, hogy ilyen panasznak önmagában semmi, de semmi jogosultsága sincs. Ha azt mondanád, hogy ez meg az hibás volt benne, ezt ez és ez bebizonyította, és én ezt nem vettem figyelembe, azzal lehetne estleg valamit kezdeni. Lehetne arról mondani valamit, hogy tényleg indokolt volt az idézett észrevétel, vagy, hogy nem és miért ez, vagy miért az. De hogy leszólni valakit pusztán a tény alapján, hogy az nem módosított a különben lehet, hogy minden betűjében érvényes álláspontján, mintha az, hogy ezt nem tette, miközben semmi okot nem mutatsz rá, mikor és hol kellett volna netán tennie, az valamilyen emberi hibája lenne (ha jól értem ebben állna a rugalmatlanságom szerinted), az bocsáss meg, annyira vad képtelenség, hogy nem tudok hova lenni megrökönyödésemben. Olyasmi ez a technika, mint amikor ketten vitakoznak valamiről, az egyiknek elfogynak az érvei, és ahelyett, hogy azt mondaná, „jé, meggyőztél”, haraggal, rosszul alkalmazott gúnnyal odavágja tehetetlenségében, mert szenved attól, hogy kiderült mégsem ő látta jól miről beszéltek és gyöngeségében/félelmében, hogy ettől valahogyan kevesebbnek fog látszani, hogy „persze, mert mindig neked kell, hogy igazad legyen!” Mintha efféléről volna szó, nem arról, amiről beszéltek. Talán ez a helyzet ismerős és ebből látod, mennyire nagyon értrlmetlen az, amit szóvá tettél rugalmatlanság témában. Lehetek én rugalmatlan, nem tudom. Talán van amiben vagyok, sőt bizonyára. De ha ilyesmit szóvá teszel, arról beszélj, hol és mennyiben kellett volna valakinek annak lennie és miért hiba, ha nem volt, vagy – ha nem akarod magadat lejáratni – ne mondj erről semmit. Ami mondtál tartalom nélküli személyeskedő kötekedés volt, nem tudom mi célból. „De jó, itt egy némileg ismert ember, szól hozzám, de jó, alkalom, hogy belemarjak. Jól megmondom neki, több leszek ettől.”
Így gondolod? Igen?

Folytatás jön....

3. Azt mondod „Az Ön műve sziklaként mered a magyar közélet mocsarában, de hasznosulni nem tud, mert nincs gyakorlati kifutása. Egy felkiáltójel, amit nem követ pontra végződő másik mondat.” Ez bizonyára így van, és van olyan része, amire csak azt mondhatom, köszönöm. Csakhát, ha azt, hogy nincs gyakorlati kifutása, roppant bizarr módon nem magadnak, hanem nekem rovod föl, akkor itt visszakerülünk ugyanoda, ahol korábban voltunk, a mindent mástól várás, a készen kapni akarás kérdésénél. Azt reméltem, hogy azzal amit írtam, sikerül kinyitnom a szemét azoknak akik elolvassák – ha addig nem látták – az őket körülvevő valóság alapvető öszefüggéseiről. Ha ez nem sikerült, nincs miről beszélni, rossz az írás és kész. De ha sikerült, és mintha te azt az álláspontot képviselnéd, hogy sikerült, akkor nem a te dolgod lenne a megértett összefüggések alapján megkeresni, hogyan javíthatsz a sorsodon? Nem? Az én dolgom lenne, hogy miután mondtam Á-t, mondjak B-t is, intézzem el, hogy minden jó legyen majd neked? Ha lúd, legyen kövér? Ha nem teszem meg helyetted, valahogyan hibás vagyok? Tévedsz. Amiről szó van, a te dolgod. Így írtam a Szerző gombnál nyíló oldalon (neked is szól): „Hogy amit itt látnak, honfitársaim megszívlelik-e, átgondolják-e, kezdenek-e vele bármit, kizárólag rajtuk múlik.” Erről van szó. Arra persze nem számítottam, hogy a honfitársam azt vágja a fejemhez, „Jó, jó igazad van, de miért nem csinálsz még többet?” Értelmileg ugyanis ezt jelenti amit mondtál.

4. Ezt is panaszolod: „Ha jól láttam, Ön nem agitált a választások bojkottja mellett”. Erről elsősorban megint annyit, hogy milyen alapon kéred ezt tőlem számon? Világos, hogy úgy fogod föl, kötelességem, ha már megszólaltam, ki is kaparnom számodra a gesztenyét. Erről már elmondtam, mit gondolok. Ráadásul még komolyan tévedsz is, merthogy mást se csináltam, sőt ebben a blogba is emiatt írtam be, hogy összefüggő szempontokat érvényesítsek. (Amit a pártalapításról látom különböző pontjaidból, hogy te sem értesz.) Mindenesetre az, ahogyan ezt számonkéred akkor sem elfogadható, ha nincs is semmi számonkérni valód. Valamit, valahol rettenetesen félre látszol érteni. Úgy beszélsz rólam, mintha valami intézmény lennék, akinek sokkal nagyobb hatalma, befolyása van, mint neked, csak mert mondott valamit, mint amennyit ésszerű föltenni. Tévedsz. Ugyanolyan ember vagyok, mint te. Lehet, hogy más tulajdonságokkal, de sem több, sem (remélhetőleg) kevesebb. Ne tőlem várd! Na várd senkitől! A te dolgod. Majd ha mindnyájan megértetik ezt a szempontot és azonosultok vele, akkor fognak elkezdődni jobbra változni a viszonyok. Írásom pont erről szólt. A megoldás benned van.

Egyébként nagyon egyetértek a fasszal szavazás, kétfarkú kutyára szavazás és effélék rosszabb, mint csak értelmetleségében. Nem tudom, ha olvastad amit írtam, hogy tudsz rólam effélét elképzelni. Rengeteg energiám ment el az iyeneket hirdetőkkel vitatkozásra is. Mi sem áll tőlem távolabb. Talán ezt is valami sértés kísérletnek szántad, nem tudom. Más okát nem látom.

5. Amit fölhánytorgatsz állítólagos arisztokratizmusomról (????), a sértegető hangvételű ”nem viseli el” valótlanságáról, azon túl, hogy viszautasítom őket, nem foglalkozok, mert nem többek személyeskedéseknél. Így nem tartoznak azok közé amiről kérdeztelek, illetve – elvben – beszélünk. Mondjuk, döbbentesen gáz ilyenekkel jönni. Azért mert megkérdeztelek valamiről még nincs jogod ad hominem megtámadni. De, hogy ennek még így is mi köze lenne valamiféle médiához azt továbbra sem értem. Írtam egy cikket. Ha tetszik jó, ha nem, nem. Miféle média? Kinek, minek gondolsz? Miért?

6. Ami a szövegeim „értelmezését” illeti, erről annyit, hogy ha valaki tárgyszerűen szól hozzá, érdemben, azzal biztos, hogy akármennyit szívesen beszélek, sőt nagyon szívesen, akkor is ha ellenvetése akad. És manifeszt módon kötekedő troll szerűen csak gyűlölködő alakokkkal tényleg úgy beszélek, ahogyan jár nekik. És ez így helyes, azon túl, hogy semmi közöd hozzá. Ez is csak személyes támadás. Hogy mered ezt? Milyen alapon? Azt képzeled, azért van itt az ember, hogy neked tetsszen és szóvá teheted, ha nem úgy van? Azt képzeled jogod van lekapni a tíz körméről valakit aki megkérdezett három általad említett rá vonatkozó pontról, olyanokról, amikhez mindannak amit összehordtál minimális köze van, ha egyáltalán? Nem, formai kapcsolódástól eltekintve semmi sincs. Csak megtámadtál. Miért? Bosszú, hogy még mindig nem kapartam még ki neked azt a gesztenyét? Megáll az eszem.

Remélem érted, hogy kérdéseim amolyan irodalmi jellegűek, nem olyanok, amikre választ várok. Csak a hüledezésemet próbálom kifejezni. Én nem fenekedni jöttem ide. Remélem érted, hogy számomra a társalgás a tapasztaltak alapján itt ért véget.
HACSAK, ami a haza ügyét illeti, írásom kapcsán, vagy egyébként, nincs valami megfogható észrevételed/gondolatod. Bírámnak sosem kértelek föl, magadat nem nevezheted ki, így disszonáns, hogy magadra vetted ezt a szerepet.

Tisztelt Bereznay Úr!

Engem alapvetően a civil politikai aktivitás lehetőségei érdekelnek, és itt azért szóltam hozzá, mert úgy láttam, mintha HaFr is egyre jobban rásodródna az Ön (és mások) sehova nem vezető útjára.

Az Ön munkásságát példaként állítottam HaFr elé, annak a példájaként, hogy mit ér akár a legéleslátóbb politikai közírás is egy hozzá kapcsolódó cselekvési kifutás, szerveződési forma és aktív csoportos fellépés nélkül. De megnézhettük volna Orbán Krisztián "Féltudású magyar elit" című pamfletjének sorsát is, vagy hogy a baloldalon Szalai Erzsébet, Tamás Gáspár Miklós, Puzsér Róbert mire jut a maga írásaival. Szerintem semmire. Más példacsoportként ott van az Ön írásával kb. egyidős Seres Mária párt vagy az LMP, akik a gyakorlati politikai fellépést választották, de a következő akadályon elbuktak: képtelenek voltak a professzionalizálódásra. Harmadikként pedig az olasz Beppe Grillót említem, aki képes volt egy profi elitellenes tömegmozgalom létrehozására, és most már magával az elittel viaskodik.

Úgy vélem, hogy a politikai közírás szép dolog, de aki ezt az utat választja, az ne csodálkozzon, puffogjon, szidja a sanyarú körülményeket, az elitet vagy a népet, ha nem ér el semmilyen hatást, ha írása még mindig aktuális. Önnek is lett volna lehetősége túllépni a puszta írogatáson - bizonyos okokból nem tette, rendben, ez az Ön dolga. De ha HaFr csak annyit szeretne, mint Ön, akkor jobb, ha még az elején nyilvánosan tisztázza szándékait. Ha viszont Önnél többet szeretne tenni, csak még nem tudja, hogy mit - mert a pártalapítás szándéka erre utalt -, akkor ezzel az elhatározással már előbbre van Önnél.

@Boross Bence:
(Szóval TE utasítod vissza az általad megkívánt/kikövetelt, és nehézség nélkül megkapott tegeződést. Hihetetlen, remek!)

Ha annyira ismered a helyes utat (szerintem kevesen vannak ettől távolabb), én nem akadályozlak abban, hogy rálépj. Tedd azt, ahelyett, hogy másoknak igyekszel előírni mit és hogyan csináljanak, hogy a neked fölfogásodban dukáló sültgalambodat végre megkaphasd. Ez nem civil politikai aktivitás, hanem üres – amellett hogy igencsak arrogáns – nagyképűsködés.

Vedd eszedbe: szó sincs arról hogy olyat merészelhess mondani, hogy az én utam nem vezet sehova. Egyáltalán milyen alapon közelíted meg ezt így? Fizetést kapok tőled valamiért, amit nem jól teljesítettem, vagy mi? Nem érted, még mindig nem, hogy semmi közöd ahhoz, mi az én utam és mi nem, és közönséges senkiként igyekszel mindenfélét megszabni, ahelyett, hogy küzdő társként (ez tenne egyedül valakivé) fölvennél egy kezedbe adott fonalat és tovább vinnéd? Érted fáradtam, te szegény hülye. Ez a magam választotta, általam helyesnek tartott út. Megírtam, közzétettem, ismered. Ez az én utam, nem Leniné, esetleg Hitleré, amit itt elvársz, jó Kádárista létedre, ahogy elnézem. Ha tetszik jó, ha nem tetszik, nem tetszik. De hogy te nyilvánosan megtámadd, leckéztesd egy neked úgy látszik tetsző írás szerzőjét, mert mondjuk így, nem csinált helyetted még többet, talán forradalmat, esetleg váltotta meg a jövődet más módon, az abszurd. Vedd eszedbe, aminek az elmaradásáról számonkérően szájalsz itten, akkor is ha ál-tisztelettudóan magázódva és nem kevéssé tudálékosan, az kizárólag a te hibád, mert nem tettél vele semmit. Nagy mellényed az azért van, mert neked, mint megtudtuk mindebből mindenkitől jár, hogy készen kaphasd. Aki nem szállítja, azt lekapod a tíz körméről. Mindenkit. Több alázatot, ha jót akarsz magadnak és az országodnak! Együttműködést keress másokkal, nem a lenyomásukból származó látszat fölemelkedést, ha előbbre akarsz jutni közös ügyekben. Abból, amit csinálsz –, hogy a te utadról is legyen szó – csak az a dagonya kerül, amiben össznemzetileg éppen részed van.

Társalgásunk ezen a ponton befejeződött. Több esélyt nem adok. Ha annyira jellemtelenül görcsös és gyönge lennél, hogy ezt az ígéretemet arra használnád, hogy tovább sértegess/számonkérj, tőlem megteheted. Vállvonásom előlegezve. Bocsánatot is kérhetsz, ha mégis átkerült esetleg a föntiekből hozzád valami és esetleg mégsem csak, ahogy most nekem tűnik, csak szájaskodni jársz ide. Én így se, úgy se vesztegeteg tovább rád egy percet sem. Vedd úgy, hogy elköszöntem.