A Nyugat felháborodott? Pontosan min is?
A ballib média hangos a jogállam eltérítésével kapcsolatos aggodalomtól, miként hangos ez a blog is, noha nem ballib. Van ennek jelentősége a nagy játszma szempontjából? Csekély. A politikai rendszerre vonatkozó döntéseit a kormányzat (aka Orbán) tipikusan hazugságokkal pántlikázza ki ("csak azt csináljuk, ami másutt is előfordul"), feltehetőleg mert nem célja elmondani az igazságot. Mi akkor az igazság? Az igazság egy-két vetülete (pl. "félázsiai nép vagyunk") olyan kontextusban jelenik meg, amiről végül nem lehet tudni, hogy komolyan vehető-e (Orbán a parlamenti WC felé siettében vagy Rogán az élményfürdő kapujában a Rogán-lurkókkal stb.), mintha valami titkolózás volna itt a kréta körül. A kormányzatnak nincs írott policy dokumentuma, ami ezt a címet viselné: "A magyar nép számára legalkalmasabb politikai rendszer leírása és az átmenet ütemezése." Miért? Botrány lenne ebből? Az. De nem azért, amiért a legtöbben gondolnák.
Harmadrendű kérdés, hogy mit akar a magyar nép (vagy mire "érett"): legyen-e jogállam vagy sem. Eggyel fontosabb ennél, hogy miért áll ki -- és hát a jogállamért nem. Orbánék csak ezt figyelik. De ezt figyeli az EU is -- csak sajnos ugyanazzal az érdekkel, mint Orbán, nem pedig a szabadságot vigyázva, ahogy a ballib reménykedők reménylik. És Orbánék végül ebben a szellemben is cselekszenek, egységben a Nyugattal. A népakaratot -- és a magyar nép jogállam kapcsolatos érdektelenségét látva -- Magyarország harmadik világbeli besorolását szentesítik. A nép azt kapja, amire méltó. A jogállam kultúrája tudvalevőleg csíra szinten létezik ebben az országban, sosem állt össze érzékenységgé. Mármost szabad-e nem fát növeszteni ebből a csírából? Orbán szerint kell is (ez a fideszes demokrácia: a népet nem szabad önmaga ellenében felvilágosítani, hanem ellenkezőleg, meg kell őrizni a tömeg voltában). Formálisan -- mintegy érdekességképp -- az ellenzék jogvédő álláspontja az európai felvilágosító (jogvédő) hagyományból táplálkozik, a kormány cinikusabb álláspontja az európai demokrácia (többségi, szuverenista) régebbi emlékeiből -- ami Európában a 20. századik közepére egységes hagyománnyá és követelményrendszerré vált, az Magyarországon szétesett vagy sose állt össze. Orbán azt kívánja, hogy sose álljon össze, a ballib kesergők nem tudnak érvet találni arra, hogy miért érdemes összeállítani, ha a nép nem akarja. A ballibek gyengék, mint voltak mindig, ha nem a harácsoláson járt az eszük. De most az utóbbi versenyből is kihullanak.
A politikai berendezkedésünk ügye sosem volt végigfuttatva rendesen a közvéleményen (a szemkilövetés és a libás biznisz, ugye, enyhén szólva elégtelen okok a jogállam felszámolására, mást viszont nem hallunk), a háttérben pedig mégiscsak Simicska koszos mancsa veri a taktust az emelkedett politikafilozófiai szellem helyett. Ez természetesen így is van. De a mancsot jóval nagyobb (hogyne mondjam, egyetemesebb) érdekek mozgatják. A kormány látszólag nem meri vállalni a vad illiberális demokráciánkat az EU-val szemben -- gyáva és hazug, mondják. De így van-e? Szerintem csak nem akarja kényelmetlen helyzetbe hozni a Nyugatot, mert egyiküknek sem érdeke ez. Az EU népességének érzékenységét nem érdemes hergelni, mert a végén még felkel a saját kormányai tehetetlenségével, pontosabban műfelháborodásaival szemben. Mert a háttérben komolyabb egység van annál: Orbánnak jóval több van a tarsolyában, mint látszik, ami miatt megéri a Nyugatnak nem csak eltűrni, hanem -- a látszattal gyökeresen ellentétben, elég tág és egyre táguló határokon belül -- támogatni és fenntartani őt. Gondoljunk bele, Orbán nem kevesebbel kínálja meg Merkelt és társait, mint a kivéreztetése ellenére pacifikált magyar társadalom, az alacsony munkabérek, a 3% alatti hiány, és a magas forint- és eurókamatok közös hollywood-i történetével (aka fairy tale, így értette Matolcsy, nem másképp), fenyegetésként pedig a utcai bérrandalírozókkal és a káosszal, amire összességében az EU vevő, és az is marad. A magyar állam a globális világgal refinanszíroztatja a magyar államháztartás adósságát az IMF-ével jóval magasabb kamatokkal, ami hallatlanul jó üzlet azoknak a szereplőknek, akik egyébként maguk adják az IMF pénzalapjait is, csak Viktorunknak és az unortodoxiának hála több profithoz jutnak most cserébe azért, hogy hagyják a fiúkat egy életre berendezkedni -- vagy amíg nem kapnak jobb ajánlatot. Annak ellenére, hogy a strukturális és felzárkóztatási pénzek egy részét itthon nyilvánvalóan ellopják, ez még mindig megéri nekik. Sajátos piszkos játék folyik tehát az időszakos merkeli pattogások között, ami mindkét (a globális és a magyar) rezsimnek is a kedvére van, csak a nép szív miatta -- mégis lelkesülten kitódul az utcára, ha meg kell védeni a kormányt: mitől is? Hát önmagától. A Békemenet = Birkamenet egyenlőséget a globális valóság igazolja. A Nyugat semmi mást nem tesz Magyarországon, mint a Közel-Keleten vagy Afrikában: eltűr egy Mini-Diktatort, amíg az fizet és közben rendben tartja a háza táját. És Orbánnak gondja van rá, hogy fizessen, mint a katonatiszt, és rend legyen: a nép évről évre kevesebb (rendszerkritikus) oktatáshoz, műveltséghez, utazáshoz és reményhez jusson, viszont sok összeszerelő üzem és közmunka nőjön ki a földből. Az unortodoxia egyetlen orbitális (szó szerint Földkörüli) hazugság: valójában minden nyomorult helyen ezt látjuk, csak a kifolyó vér mennyisége változik. Ez a Realpolitik a mai Magyarországon.
Lehetnek a Nyugaton olyanok is, akiket ez aggaszt, de kisebbségben vannak. A hazai ellenzék? Sikertelennek bizonyult ugyanebben a játszmában, most egyelőre parkolópályára került. Orbánnál hatásosabban senki nem társítja a hazai néphülyítést a nemzetközi megfeleléssel, egy időre hát ő nyerte meg az üzletet, szerintem Mesterházy nem is gondolja komolyan, hogy győzhet 2014-ben, inkább csendben elúszkál Orbán farvizén, és adott esetben elteszi, amit kap az omerta megtartásáért. Minden jó, ha a vége jó. Az ország felzárkózását semmi sem fogja jobban bizonyítani, mint amikor a mi állami bankjaink fognak olajozni más kormányokat, a forint regionális exchange deviza lesz, érdemes lesz Szerbiában befektetni, mert a hazai kamatok már túl alacsonyak lesznek, és végül Viktort nevezik ki a Nyugat balkáni komprádor főnökévé. Ja, hát ez nem valószínű, de a játék logikája ekkor teljesedne ki. Egyelőre azonban adott a Fidesz receptje, miszerint a süllyedő Európában versenyképesnek lenni csak nagy tömegeket éhbéren foglalkoztató, ideológiailag kontrollált, központosított, korrupt és velejéig igazságtalan társadalomban lehet. Yes, a kis-Kína projekt. Az EU-nak ezzel tulajdonképpen semmi baja, a durva valóságot minden döntéshozó ismeri, csak az áldozatokat felejtették el eddig értesíteni. És meddig fog mindez működni? A legközelebbi háborúig. Kérdezzétek csak meg az ellenzéket: hol az alternatíva?
Orbánt semmi más nem válthatja le, mint ami a Nyugat felfogását is megváltoztathatja Magyarországról: egy széles, elsöprő erejű jogállami mozgalom.
