Mármost mi itt a blognál nem értjük, miért kellett Victor Ponta román kormányfőt meghívnia az az ellenzéki MSZP-nek egy belpolitikai rendezvényre. Nőiesen bevalljuk, fogalmunk sincs, de megpróbáljuk kitalálni, hetet-havat összehordhatnánk, a saját blog mindent elvisel, de nem fogjuk tenni. Reméljük, egy kommentelő társunk az önkifejezésben majd megteszi. Egy-két ellenérvet viszont odateszünk.
A román úr magyarországi vonzereje erősen korlátos, és bár a mi Viktorunk ezidáig legjobb tanítványának tekinthető, bátorítólag is tekintünk első botladozó lépteire az unortodoxia rögös útján, azért attól még román marad, és románnak lenni eleve mínusz pont Magyarországon. Erős diplomáciai érzékkel hadd tegyük hozzá azonnal (ugyanazzal a lélegzettel), hogy ez annak ellenére van így, hogy eleve bármilyennek lenni valahol eleve rasszizmus vagy legalábbis túlfeszített történelmi lényeglátás, tehát nem comme il faut. Magyarország viszont nem comme il faut (ilyen szempontból), tehát Ponta meghívásának politikai értelme legalábbis vitatható, Medgyessy rossz emlékezetű koccintása, az úr kétségtelenül barátságtalan megnyilatkozásai erdélyi ügyekben, és a székely zászlós (egyébként román részről elegánsan megoldott vagy inkább lesajnált) összezördülés után viszont vitathatatlanul politikai vakság. Amíg az MSZP nem tud kellően erős narratívát állítani a fideszes nacionalizmussal szemben (és láthatóan, ha megveszekedik sem tud), addig minden olyas ún. európai gesztus, mint ennek a román fickónak a meghívása, eleve szavazatvesztés vagy minimum magyarázatra szorul. Tehát szavazatvesztés. (Ide toldandók be majd a szavazatnyerést vizionáló kommentek, amelyeket -- mondjuk még egyszer -- enmagunkat keresztre feszítve se tudnánk megelőlegezni.)
Ponta meghívása az európai, szomszédi, pártcsaládi (mind mélyen értetlen) retorikán túl, nem beszélve most arról, hogy illusztrisságában a vendég azért nem versenyezhet egy Lambsdorff gróffal, és nem beszélve arról sem, hogy mindez kvázi március 15-e előestéjén történik, és egy ilyen előestén nálunk még a szokásosnál is élesebben villannak az ép észt gyilkoló malacvágók -- szóval Ponta meghívása nyilván Orbán bosszantását is szolgálja, akik tanítvány ide, tanítvány oda, azért ha tehetné, egy kanál vízben megfojtaná a szőrös talpút (az meg őt), tehát a kampányvideókban már igen edzettnek mondható MSZP-s think tank úgy vélhette, ily módon is erőt mutathat Orbánnal szemben. (Kétlem, hogy a nagyon megromlott román-magyar diplomácia professzionális ellensúlyozása lett volna az elsődleges céljuk.) De az MSZP megint nagyot tévedett, és már-már szokásos módon az erőt az ostobaságban találta meg. Magyarországon még az Orbán-utálatnál is nagyobb a nemzetféltés (ezért van és feltehetően marad hatalmon az előbbi), és noch einmal, amíg az MSZP-nek nincs sikeres ellenretorikája, addig a nacionalizmus a vezéreszménk, a nemzet meg fideszes hitbizomány marad. Ponta meghívása pedig (kimondva, kimondatlanul, szóval ügyesen odatéve) addig nemzetárulás.
Mínusz 25 676 szavazat a végelszámolásnál. Kábé.
