Üdv.
Az Illyés tegnapi kiáltványának első mondataiban mindjárt ott volt a lényeg.
"Az oktatás nemzeti ügy, a nemzet ügye. Nincs olyan ország, amely az oktatási rendszerének versenyképessége, a benne dolgozó tanárok nevelő és oktató munkája nélkül sikeressé tudott volna válni. A szülők a legféltettebb kincsüknek, a gyermekeiknek a szellemi, lelki és erkölcsi fejlesztését adják át részben a tanároknak, a bizalmuk meghálálásához pedig olyan tanárokra van szükség, akik anyagi és erkölcsi megbecsülésben tudják végezni a munkájukat."
Itt a második mondatra hívnám fel a figyelmet, aminek magyarázata se túl bonyolult.
- Egy ország gazdagsága azon múlik, hogy a polgárai mennyire gazdagok, pont. (Ezt nem az átlagon mérjük, hanem a medián jövedelmen, vagyis azon a középső értéken, amelynél ugyanolyan számban vannak gazdagabbak, mint szegényebbek.)
- Ez meg azon múlik, hogy mekkora (piaci) érték előállítására képesek, pont. (Ezt meg nem a folyamatosan romló forintból előállított, vásárlóerővel kiigazított egy főre eső GDP-n mérjük, hanem folyó dolláron.)
- Az előállított piaci érték meg döntően azon múlik, hogy mennyire képzettek az állampolgárok, pont. Nincs más út, varázslat, magyaros cselvetés. Minden más hazugság.
Az egyetemet végzett emberek, a megfelelően inspiratív környezetben felnövekvő fiatalok (még ha nincs is diplomájuk), a niche szakmákban érvényesülő, speciális tudás stb. érthetően nagyobb bevételt hoz a művelőiknek, mint amit a tipikus (rendszerszerűen előállított) nyolc átltalánost végzett, tömegtermelésben, vagy alacsony szolgáltatási minőséggel dolgozó, esetleg közmunkás magyarok tudnak. Ha egy ország megengedi rombolni az oktatási rendszerét és nem becsüli meg a pedagógusait, akkor jóval kisebb az esélye, hogy az előbbi első csoportba tartozó felnőttek kellő számban és súllyal lesznek ahhoz a piacon, hogy nagy bevételű, nagy hozzáadott értékű munkával gazdagodjanak, és ezzel gazdagítsák az országot.
Ez kb. olyan egyszerű, mint az egyszeregy. Ennek ellenére ma az ország relatív (választói) többsége azt vallja, hogy 2 * 2 = 3. Vagy valami hasonló badarságot. NINCS olyan, legföljebb a badarságok részeként vágyni lehet egy olyan országra, hogy az éhbéren tartott, túlterhelt, kormányzatti pórázon tartott és közben visszatérően megalázott, önmaguk továbbképzését finanszírozni képtelen pedagógusoktól -- rosszul felszerelt, archaikus tananyagot erőltető iskolákban -- megszerzett tudással gazdagság állítható elő. Mármost, ha valaki nem látja a mai oktatási helyzet és a 400 forintos euró meg a közüttük ívelő hazudozás összefüggéseit, az a badarságok birodalmában él, amihez szuverén joga lenne -- ha az utóbbi 12 év kormányzása nem éppen ezt a szuverén badarságot erősítené minden lélegzetével. Így viszont a sok badarság mára nemzeti tragédiává állt össze. Ha egy kormány évek óta a pedagógusok ellen hangolja a közvéleményt és ellehetetleníti a minőségi munkavégzésüket, akkor az vagy ostoba, vagy valamiért érdeke így tenni.
És a magyar kormány minden, csak nem ostoba.
