Éppen olvasok egy Farkas Katalinnal készült interjút -- az apropó, hogy az elmefilozófust az európai Analitikus Filozófiai Társaság legújabban az elnökének választotta, de ettől eltekintve is Betegh Gábor és két-három másik filozófus mellett a hazai filozófiai középgeneráció legjelesebbje --, mindazonáltal csak éppenhogy érintkezik ezzel e poszt témája, csak amennyire egy politikai poszt tud. A témát a valóság diktálja, miszerint valamelyik kormányzati kitartott tegnap oda nyiltakozott, hogy a vírus elleni hazai védekezés "az egyik legsikeresebb a világon", vagy valami ilyen sz*ság. (Elnézést Farkastól stb., hogy egy bekezdésben említem a nevüket ezzel a jelenséggel.)
Arról van szó röviden, hogy az emberek jelentős része -- nem okvetlenül IQ-függetlenül, de nem is teljes korrelációban vele -- jobban hisznek az ömlő hazugságnak, mint a saját szemüknek. Már többször felvetettem ezt a problémát a blogon, nevezetesen, hogy milyen (váratlan) eseménynek kell bekövetkeznie a személyes sorsukban, hogy (ebben az esetben, de a kör tágítható) az orbánhívők inkább higgyenek a két szemüknek, mint a propagandacsatornáknak. A választ nem tudom, de gyanítom, meg fogjuk tudni valamikor.
Most éppen az van, hogy a kormány erősen visszafogja a tesztelést, hogy minél kisebbnek tűnjön a megbetegedettek száma, közben törzscecília azt hazudja, hogy stagnál a fertőzési hullám (nem súlyosbodik -- dehogynem), és mindenki soros, aki az ellenkezőjét mondja, ideértve a virológusokat is. Gondolom, ha kihal az utca egy orbánhívő körül, akkor majd talán elhiszi a valóságot (bár nem esküdnék meg rá; lehet, akkor is a brüsszel lesz a hibás).
Mint a bon mot tartja, Einstein szerint két dolog végtelen a világon, az univerzum és az emberi hülyeség, de az előbbi nem biztos. Farkasékra visszatérve, az viszont már valóban szakmai (nem elmekórtani, hanem elmefilozófiai) kérdés, hogy a standing states (kb. a fennálló elmeállapotok, pl. a hitek, vélemények, előítéletek) megváltozása -- összefüggésben a kognitív disszonanciák felfogásával is -- milyen pszichés áldozatok árán lehetséges, illetve milyen traumának kell bekövetkezni valaki (hamis) univerzumában, hogy vágányt váltson és közelebb kerüljön -- egy másik paradigmát véve -- a falszifikálhatósághoz (azaz ahhoz az állapothoz, ami empirikus alapú racionális érveléssel megdönthető). Na, ettől még nagyobb messze vagyunk, köszönhetően pl. -- amiről szintén nagyon sok szó esett már itt -- az etnicizmus politikai-érzelmi erejének.
