A Horgász: "sunyi háttértárgyalásokon dőlt el Magyarország sorsa".

A térképen fehérrel a magyar kézen maradt területek 1919 késő nyarán. Valójában a magyar állam -- történelmünk egyik legválságosabb évének (1918 ősze -- 1919 ősze) végére -- gyakorlatilag összeomlott. Az, hogy egyáltalán létezünk ma államként, nem rajtunk múlott, hanem -- ugyanúgy, ahogy a történeti Magyarország kivégzése -- a nagyhatalmi érdekeken. Nem mondanám sunyinak és háttértárgyalásnak, ami a térképen látható.

Magyarország története 1514 óta a folyamatos hanyatlásé nagyon rövid felívelő periódusokkal. A török és a Habsburg-ellenes kétfrontos harc reménytelensége csak 1867-re érlelte meg helyzetünk elég pontos felmérését, de az utána következő ötven év, majd az 1920-at követő huszonöt év nagyon hasonlatos lett az 1990 óta eltelt harminchoz. Viszonylagos függetlenségben sem sikerült a magyar eliteknek hosszútávú, fenntartható stratégiát kialakítani az ország megőrzésére és gyarapítására. Három elég hosszú időszak állt a rendelkezésükre -- és mindegyikben jóval alacsonyabb szinten teljesítettek az optimálisnál. Nem ismerték fel az ország problémáit, a kitörés útjait, a szisztematikus, professzionális nemzeti politika "emeltyűit" (az objektív korlátozó feltételeket beszámítva se), nem alkalmazkodtak és nem újítottak. Gyengék maradtak erkölcseikben, tehetségükben, a nemzet legjobb felfogásához való hűségükben.

Az 1990-es rendszerváltó kormányok -- benne különösen az utóbbi tíz év -- ezen túlmenő, elévülhetetlen bűne, hogy a fejlődésre és a felzárkózásra kínálkozó valaha volt legkedvezőbb időszakot vesztegették el. Míg az ötszáz év legnagyobb részében hitegethettük magunkat azzal, hogy a függetlenség hiánya, a forráshiány, az ellenséges környezet stb. rombolták az országot, kivált az elmúlt harminc évben ez aligha mondható el. Be kell látnunk, erre vagyuk képesek (sok, itt nem felsorolható, a blogon visszatérően elemzett ok miatt).

Így emlékezzünk Trianonra.