Szóval, hogy ha a Fidesz minden jelöltje olyan lenne, mint Dézsi Csaba András, akkor én Fidesz-szavazó lennék” – mondja Lovasi András, a Kispál és a borz egykori, a Kiscsillag zenekar mai énekese, gitárosa, dalszerzője, a Fidesz győri jelöltjének közösségi oldalán közzétett videóban.
Tehát Lovasinak van egy véleménye, amit én nem osztok. De miért hazudik a lényeget illetően? Hiszen, ha ott és akkor (mai hatással) tesz közzé (enged közzétenni) egy ilyen videót, akkor Lovasi nem Fidesz-szavazó, hanem jóval több: Fidesz-propagandista, akár szavazatok százait-ezreit indukálva a Fidesznek itt és most. Ez a "kint is vagyok, bent is vagyok, de leginkább hazudok és közben távolságtartóan jó fej vagyok, azaz hazudok a hazugságról" -- szóval, na... na. Szomorú.
Lovasi -- a jófejség, az ezredfordulós életérzés több generációra ható szerzője -- végeredményben a hazugságot indukálja százezreknek, millióknak a maga példájával terjesztve, hogy nincsenek állandó igazságok, nincs tekintély, nincs integritás, nincs jellem, nincs generációs életérzés, nincs közösség. Csak pénz és hatalom. Sic transit. Esete más, mint a Térey-díjat csendben - és akár az élet és a megélhetés kényszerei miatt, vö. "lenni nehéz kenyér!" - átvevő irodalmároké. Ezek (mármint akik számítanak) nem hazudnak hozzá, nem váltak propagandistává, a döntésüket némi beleérzéssel meg lehet érteni, ha hagy is némi rossz szájízt az örökkévalóság égisze alatt. Nem úgy, mint Lovasiét, azt nehéz lenne megérteni; nem is próbálkozom vele. De a régi sorok értelme óhatatlanul megváltozik: "Kár, hogy most mutatnak az elébb még | Istent dicsértem én". Vagy ezé: "Baccál vélem, szűz tisztán élnem, minek nékem?"
Meg ezé: "van-e sérülés, van-e álom | Még van-e elképzelés | Vagy azok is mennek bele mind a levesbe?"