A világban háború zajlik az különféle mélységű autokratikus uralmi rendszerek és a liberális demokráciák (a nyugati civilizáció) között, amire az utóbbiak is lassan kezdenek rájönni. Ahogy minden háború esetében, az uralom mellett az eltérő uralmi logikák (itt globálisan) normatív igényű elfogadtatásáért megy a küzdelem. A NER célja (és egyre nyilvánvalóbban Moszkvától kapott és Peking által kihasznált küldetése) egyfelől az EU bénítása, másfelől kvázi politikai vámpírként a hazai társadalmi és politikai ellenállás végleges felszámolása a nemzet (gazdasági, kulturális, infrastrukturális, közösségi) erőforrásainak elszívásával, egy részének tönkretételével, a másik részének centralizálásával, a források ellenőrzésén túl a digitális és adminisztratív ellenőrzés erősítésével, majd teljessé tételével, és végső soron a demokrácia maradékának felszámolásával (amelyben komoly lépés lehet előre az önkormányzati választások után tervezett alkotmányrevízió). Aki nem látja az ország elképesztő romlását az utaktól az egészségügyi és az iskolarendszeren át az általános erkölcsi állapotunkig, aki nem látja mindennapi életünk tervszerű rombolását, annak nyilvánvalóan súlyosan deficites az értékrendje.
A helyzet veszélyességének világos hirdetésére volna szükség az ellenzék oldaláról. A töketlen MSZP kollaboráns gyakorlata után üdítő látni, ahogy a Momentum és a DK végre arra kezdi használni az EP-t, amit a nemzet érdeke kíván: az Orbánnal szembeni ellenállásra, illetve a Néppárt és Merkel ostoba appeasement politikájával szembeni európai ellenállás élesztgetésére. Nem véletlenül reagált Orbán köre ilyen dühödten: a nagy mű még nincs kész, feltehetően még megakasztható. A mi szempontunkból: még nem veszett el minden, még van esély a bűnözők visszaszorítására és megtörésére.
Az utolsó 100 komment: