Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölt olyat tett az MSZP-kongresszuson elmondott beszédében, mint azelőtt egy ellenzéki politikus sem a 2009-es Orbán óta: narratívát kezdett felvázolni. Jobb később, mint soha. Karácsony szociális demokráciáról, a "nagytőke" visszaszorításáról, egyenlőségről kezdett el beszélni, ami merőben szokatlan gesztus Magyarországon egy ún. demokratikus-baloldali párt képviseletében. Ő megtette. Baloldali unortodoxia. Jól tette? Jól.
Azt mondta: "A szociális demokrácia azt jelenti, hogy szakítunk azzal a három évtizedes modellel, amikor a gazdaság növekedését arra akartuk alapozni, hogy idecsalogatjuk Magyarországra a külföldi tőkét. Az elmúlt nyolc évben a Fidesz sokkal messzebb ment el, mint bárki más ebben a filozófiában. Bármit is mondanak a multikról, kétszer annyi egyedi támogatást adtak nekik, mint bárki korábban. Szándékosan szétverték a szakszervezeteket, szándékosan lenyomták a béreket, szándékosan szétverték a munkavállalói jogokat, szándékosan szétverték az oktatást, hogy (sic!) tálcán kínálják a külföldi tőkének a magyar munkavállalókat. Letérdepeltették őket a nagytőke előtt. (ováció) Ezen fogunk változtatni, és egy olyan Magyarországot építünk, ahol nem a tőke kiszolgálása, hanem az emberi tőkébe való beruházás lesz a jövő záloga."
Nem az a lényeg itt és most, hogy Karácsony baloldalisága kb. annyira manipulatív, mint Orbán etnicizmusa (=nemzeti szocializmusa) és semmivel sem visz közelebb az igazsághoz (ahhoz ti. hogy mitől lesz végre jó országunk). Hanem annak a belátása a részéről, hogy senkit sem érdekel az igazság 1. a politikában, 2. a magyar politikában pedig különösen nem. Karácsony megtette, hogy zárójelbe tudta tenni értelmiségi léte maradványait és úgy döntött, politikus lesz. Ez azonnal elhozta számára a felismerést, hogy a nemzeti szocialista retorikát egy polgárosulatlan, a centrum tulajdonosi erejét nélkülöző országban csak a kommunista retorika győzheti le, amelynek elengedhetetlen része a dimitrovi fasizmus-értelmezés - preventív - felelevenítése (,,a finánctőke legreakciósabb, legagresszívabb, legsovinisztább csoportjainak nyílt terrorisztikus diktatúrája”).
Karácsony úgy tesz (nem gondolnám, hogy hiszi is), mintha Orbán azért számolt volna le a liberális demokráciával, hogy utat nyisson a "nagytőkének". Miközben értelmiségi szemüvegen át nézve jószerivel felmenti Orbánt a végső felelősség alól (amely a "nagytőkéé"), átlagválasztói szempontból olyan ellenséget mutat fel, amely ellen akár sikeresen lehet mozgósítani. Ezen keresztül eljuthatunk oda, hogy egy ellenzéki pártnak -- ráadásul adekvát módon -- végre nem Orbán szabja meg a napirendjét.
KG annyit csinál, hogy balról előzi a nemzeti szocialista retorikát, ti. kommunista retorikával. Hazudik sok kijelentésében? Naná. Kell ennél több a népünknek? Persze, hogy nem. Több esélye van ennek a retorikának, mint a polgári konzervatív/liberális stb. (civilizált) beszédmódnak? Sokkal. Mire elég? Meg fogjuk látni. Beljebb leszünk azzal, ha viszonylag jól szerepel? Igen, mert a választások egyetlen reális ellenzéki célja a politikai pluralizmus erősítése, csaknem teljesen mindegy, hogy a jelenlegi választékból kinek a becsúszásával. De Karácsonynak és régen sült új pártjának most nagyobb esélye van erre, mint két napja volt. Már ha tényleg értik, amiről beszélnek és akarnak vele kezdeni is valamit (ami a szocikat ismerve távolról sem biztos).
Karácsony elkezdett baloldali térfélen játszani -- úgy, hogy azt nem felejti el először létrehozni. Ez legalábbis a legjobb olvasata a beszédének.
