Ezt a vitát nem az fogja eldönteni, hogy bármelyik fél belátja, hogy a másiknak inkább igaza van vagy joga van a saját eszméinek hódolni (ilyen nem lesz), hanem hogy Orbán Viktor úgy dönt-e, hogy alkalmasint veszélyes a választási eredményére, ha a "zsidózással" kerül egy platformra. Ezért aztán ez a vita -- hogy ti. legyen-e Horthy-"emlékmise" a Holocaust emléknapján vagy ne -- semmilyen értelemben nem szolgálja a társadalom érdekét, mert nem old meg semmit és nem járul hozzá semmilyen megnyugváshoz.

Ráadásul a vita -- amellett, hogy csatasorba állítja a két oldalt -- harminc év alatt sokadszorra nem szól semmiről. Egyik ilyen vitától sem lett erősebb az ország, nem lett okosabb a közvélemény és nem javult tőle egymás elfogadása, csak megerősödtek a szemben álló identitások az igazukban és a végén úgy lett vége ezeknek, mint az I. világháborúnak: mindenki tudta, hogy rövidesen jön a következő. A nemzeti "háborúknak" ebben a sorában a sokadik.

Horthyval múlatni az időt egy olyan országban, amely nem jutott túl "Horthyn" és a sérelmi gondolkodáson, ezért az egész jelene terméketlen és válságos, egyszerre érthető és luxus. De itt az ideje, hogy az "érthető" fogalmával elkezdjünk egy kicsit szűkmarkúbban bánni, mert ezzel elismerjük, hogy a történelmi szenvedélyeknek meghatározóaknak kell maradniuk a jelenünk alakításában -- pedig nyilván nem szabadna. Horthy történelmi szerepe bonyolult, mint minden személyiségé, aki nem formálja maga körül a világot, hanem rossz döntéseken keresztül maga is egyre inkább az áldozatává válik -- miután sokkal több embert sokkal súlyosabb áldozati helyzetbe kényszerített előtte. Horthy elég gyenge erkölcsű, nem különösebben okos (mindösszesen középszerű) ember volt nehéz időkben, akit nem vettek körül olyan erős alkotmányos intézmények -- normák és hagyományok -- sem, amelyek nem engedték volna neki, hogy vétkezzen (gondolok itt elsősorban a zsidók fokozatos jogfosztására, majd feláldozására). Voltak nála sokkal jobbak és sokkal rosszabbak is a saját politikai oldalán, akik között Trianon fogságában és az erősödő Németország árnyékában folyamatosan lavírozott -- mások kárára. Hogy háborús bűnösnek kell-e tekinteni, ízlés és perspektíva kérdése, mint az is, hogy szobrot kell-e emelni és misét kell-e ajánlani neki.

Egy biztos: Horthyval szemben a történelmi emlékezet és a nehezen megfogalmazható tanulságok talajára kell helyezkedni. Aktualizálása a magyar jobboldal nyomorának jele, amennyiben nincs autentikus hagyománya. De aki a történelmi emlékezetét bele akarja oldani a mai politikába, az nagyot téved: se pro, se kontra nem lehet belőle táplálkozni. Egyrészt nem szabad elfogadni azokat a kényszereket, amelyek felmenthetnék őt a felelőssége alól, másrészt nem szabad a kudarcaira fókuszálva keresni az országunk kilábalását a mai válságból. A liberális demokrácia legjobb elérhető formájához kell ragaszkodnunk a méltányos gazdasági verseny, az esélyegyenlőség és a nyugatias hagyományokon alapuló kulturális pluralizmus feltételei között: ezek olyan célok, amelyekhez Horthynak semmi köze nem volt. (Ahogy nem volt -- és vele, úgy tűnik, az egész egyházi karnak sem -- Krisztushoz sem, hiszen zsidó "fajról" beszélni és a legjobb esetben is csak a megkeresztelkedett zsidók mentésére fókuszálni olyan kereszténység-képre vall, amely mutatis mutandis a mai kormánypolitikától sem áll távol.) A legjobb volna, ha a személye és szerepe minél hamarabb anakronisztikussá tudna válni, és ebben az esetben megmaradna szűk csoportok imádata és gyűlölete tárgyának. Ehhez azonban a mai szenvedélyeinkkel tudni kellene termékenyen mit kezdeni. Ennek jeleit se a miséző, se a miseellenes társaságban nem látom.

Ui. Azóta a rendezvényt lefújták.