Azonnal oldódik hideg vízben is. Legalábbis -- szemmel láthatóan -- ezt hiszik a kedves vezetői. Kint a legújabb nyilatkozat, a Momentum elítéli a szexuális zaklatókat, egyenesen "drákói törvényeket" hoznának ellenük. És tényleg, szigorúak (vagy legalább szigorkodóak), de vajon milyen eredménnyel? Éppen olyannal, amilyennek egy választási programnak lennie kell. A probléma megoldásának minden esélye nélkül. Elég nehéz elképzelnem, hogy a zaklatásoknak akár a töredéke is megelőzhető, az összessége meg csökkenthető lenne a Momentum módszereivel, ugyanis ezek az ügyek csak részben fedhetők fel, éppen ez a feneségük. Minden mást pedig a jogszabályok eddig is lefedtek. A zaklatás sokkal szubtilisabb, bonyolultabb szociológiai jelenség annál, hogy megálljanak a Momentum programja előtt, amit mi se bizonyít jobban annál, hogy a párt nem definiálja a zaklatás se szexuális, se más formáját. A "megoldásoknak" minimum egy tágabb modernizációs világképbe kellene illeszkedniük, először a megértés igényével, utána magyarázólag és diszkurzívan fellépniük, nem pedig rendőri-adatbázisoló-monitorozó zsánerben.
Érdekesen bimbózik a Momentum Mozgalom liberális populizmusa. Liberális téma, populista-etatista álmegoldások, a nyilvánosság aktivista, celeb jellegű, instant kezelése nagyjából a Puzsér-Hollywood tengelybe illeszkedően. A problémák -- nemcsak ezé, gyakorlatilag mindegyiké -- programmatikus kezelése a tágabb szociális valóság megértésének igénye, a terápia helyzetfüggősége és komplexitása, a társadalom lassú, organikus ösztökélése, empátia nélkül.
Miért lehet az az érzése a magyarok tetemes részének, hogy a Momentum arrogáns ifjú törtetők gyülekezete (pedig csak nem figyelnek eléggé, mármint se az ifjak, se körülöttük az öregebbek)? Mert "megoldásokkal" futnak be. Leveszed a polcról, pikk-pakk kinyitod, beöntöd a vízbe, elkevered, megiszod. Még mikró sem kell hozzá. Hogy aztán milyen az íze, az értéke? Hát olyan. Hogy a "megoldás" nem megoldás az életünk problémáira, azaz a Momentum nem része az életünknek? - veti fel a választó. Annál rosszabb az életnek! - mondja a Momentum. Ettől arrogáns. A Momentumot nem érdekli a kontextus, csak a saját textusai. A Momentumnak nincs narratívája, csak programpontjai (és látványa/dizájnja). Idegen, tudálékos. Pedig a (hiányzó) narratíva -- a mese, a sztori, a mítosz: a legkisebb királyfitól a magyar ifjak forradalmi hagyományaiig van legalább öt-hat kézenfekvő, mélyen beágyazott tematika -- az egyetlen útja lenne annak, hogy egy számukra kedvező kontextussal (a Momentum "világával") megbarátkoztassák a választókat, ami nélkül idegenek és átmenetiek is maradnak. Ha már -- jogosan -- nem akarnak a mai (nagyrészt a Fidesz által legyártott) valóságból kiindulni, bizony alternatív valóságot kellene húzni a polgárok köré, és megnyerni ennek minél többjüket!
Mindenki arról papol, hogy nem a Fidesszel kell foglalkozni, hanem a választókkal, aztán mindenki tovább foglalkozik a Fidesszel, adottnak véve a Fidesz narratíváját és ezen belül próbálja meg legyőzni őt. A Momentum ezt azzal egészíti ki, hogy "szakmaibban" + erősebb látvánnyal (fiatal arcok, jó színvilág) akarja legyőzni a Fidesz-narratíván belül a Fideszt. Azt hiszi, kivezet a Fideszből az, hogy összehord egy látványos programhegyet, mert ez egy önálló világot fog képezni a szavazók szemében. Nem fog, a narratívák és a politikai világok nem így jönnek létre, konkrétan ez a stratégia inkább elidegenítő. Jellemző erre a reklámvilágra, hogyha -- lassan -- bárki megszólal a Momentumból, egy pillanat alatt összedől az illúzió: nincs mélység, nincs magasság, nincsenek magyar mondatok, nincs élet. Van 2-4% ember, akinek ez még így is tetszhet? Van. Vannak még, akik jobb híján a Momentumra fognak szavazni? Lehetnek, ha nem jön létre egy robusztus, vonzó ellenzéki pólus. De attól még a Momentum megmarad egynek a Fidesz-kritikus pártok között, továbbra is a Fidesz-világon belül ahelyett, hogy egy új világ követe lenne. Az LMP 2.0-ás projekt is bukni látszik.
És mivel ezt csinálják, a kávéjukból csak a műanyagot érzi ki az ember, nem a minőségi szolgáltatás új élményét. Nemcsak én, hangsúlyozom. A közvéleményt nézve a választók túlnyomó része, akik hozzám hasonlóan -- vagy még inkább -- nem fogják bújni a Momentum négyszáz oldalas technikai iránymutatását a Nirvánába. Magunkra vessünk, mert nem kérünk a jóból? Hát, nem tudom... Négyévenként legalábbis mi vagyunk az urak, mi rendeljük a nótát, és a Momentumé bizony messziről nyikorog, alig hallani, és amit hallani, az sem szívderítő.
Még egyszer lassan: ha én azt gondolom, hogy korszerűen instantnak képzelik magukat stb., aki kb. a választók 99,9%-ánál tájékozottabb vagyok, tehát a beteg ismeretében elvileg a legnagyobb eséllyel lennék nyitott a racionális megoldásokra, akkor a többiek -- leszámítva persze az elkötelezetteket -- még ígyebbül gondolják. És a legkevésbé sem érdekes, hogy a Momentum vezetői mit gondolnak, vagy mit szeretnének, hogy a választók gondoljanak. (Ez a cikk mindazonáltal abban a naiv hitben íródott, hogy az LMP és a Momentum nem Fidesz-kreálmányok és nem az MSZP leváltására hozta őket létre a Fidesz. Ez azonban csak egy jó szándékú feltételezés, amely ellenkező bizonyítékok hiányában áll fenn. Ha valamikor beigazolódik majd, akkor azt mondhatjuk, Schiffer nem volt elég jó az LMP 1.0-ás projekthez, ezért mennie kellett, Fekete-Győr meg remélheti, hogy jó lesz az LMP 2.0-hoz, és ketten együtt 2022-re 10% köré nyomhatják le a mai óbaloldalt, behozva a NER-be a nyugdíjasok helyére az új generációt. Hozzáteszem, a nevezetteknek nem kell okvetlenül tudniuk a nekik adódott feladatról.)
