"Sokaknak viszket a tenyere" - mondta Orbán Viktor vasárnap reggeli interjújában a Kossuth Rádió riporterének felvetésére, aki azt olvasta az interneten, hogy a provokátorok a húsvéti körmenet megzavarására készülnek, és akinek azért ilyenkor a gyomra görcsbe rándul, és csak azt kérdezi: Meddig még? (index.hu)

Nos, az utóbbi -- a kormányrádió szervilis felvezetése ellenére -- egy valóbban releváns kérdés. Először is, szerintem Európa jövője szempontjából valóban van jelentősége a migráció kezelésének, és Orbán valóban kisebbségben van az EU-n belül a saját véleményével. Ezen kívül az is igaz lehet -- Soros György releváns írásainak, kijelentéseinek és a CEU ethoszának ismeretében --, hogy az ez etnikai alapú (tehát nem az alkotmányos, állampolgári stb.) nacionalizmus és a globalizmus összeütközésében Soros az utóbbi oldalán áll, pontosabban az utóbbi oldaláról szemléli a nemzetek feladatait, többek között -- a migráció kapcsán -- a határok lebontásában. Soros pénzügyi befektetői tevékenységét, különösen a valuták manipulációit, magam nagyon kritikusan szemlélem, és -- szemben vele -- nem tartom elválaszthatónak tőle vagy helyrehozhatónak a filantrópiai tevékenységével.

Ehhez tudni kell, hogy Soros jóval kritikusabb a piac önkorrekciós mechanizmusaival szemben megfelelő intézményes környezetben is, mint én, így mindent összevetve ugyanazt a radikális intervencionista vénát látom végigfutni a pénzügyi, mint a politikai és a politikafilozófiai tevékenységében. Soros nem liberális, hanem radikális. Sőt, gyakorlatilag azt hánytorgatja fel teoretikusként a piacnak, elítélve az ún. piaci fundamentalizmust és a fejlődő országokra gyakorolt negatív hatását, amit piaci szereplőként maga is kihasznál, és ebben éppen analóg gyakorlatot mutat Orbán politikájával, amelyik ugyancsak azzal vádolja -- a nemzet megtámadásával és gyengítésével, valamint oligarchikus korrupcióval -- az ellenfeleit, amit maga is tesz! A problémám éppen ebből adódik Sorossal kapcsolatban, hogy ti. hazardőr és amorális az erkölcsök közösségi értelmében, miközben a beavatkozásai nem piaciak, noha nyilván a piacon zajlanak -- hanem éppenséggel piac-kritikusak, azaz a generikus piaci korrekciók megelőzését szolgálják a korrigálandó tendenciák átmeneti inflálásával, majd egyetlen grandiózus home runnal, shortolással, amely - ha a pénzpiacon történik - olyan veszteségeket okozhat egy pénzügyi rendszerben, lásd Thaiföld, Oroszország, ami megrendítheti egy ország politikai rendszerét is, és utat nyithat diktatúrák felemelkedése előtt. A téma azonban nyilván hosszabb kifejtést igényelhetne, amire itt nincs alkalom.

A "Meddig még?" ezért nem a jó és a rossz küzdelmének megválaszolása, hanem jó esetben a körültekintő mérlegelésé. Amit Orbántól nem várhatunk. Orbán pozíciója ugyanis nem a népmesei legkisebb fiúé, ami a szóban forgó interjújából is világos. Orbán mérhetetlenül korrupt, versenyképtelen kormányzása nem lehet pozitív ellenpólusa a globalizációs radikalizmusnak. Ha -- szigorúan az érvelés kedvéért -- feltesszük, hogy a Soros-hálózat működését és a migráció tétjét megközelítően helyesen látja is, az interjúja világos hazugságai ("Ma erős a gazdaság, az ország a saját lábán áll és ellen tud állni minden nemzetközi pénzügyi zsarolásnak" - nos, mindennek éppen az ellenkezője az igaz), a történet igen vastag orosz szálának elhallgatása stb. nagyban csökkentik a jó szándéka hitelességét.

Magyarország két pogány - Orbán és Soros - között? Bevethetném ezt politikai jelszóként, ha kellően populista lennék. A helyzet azonban sokkal bonyolultabb. Előbb-utóbb vagy megszokjuk, hogy a fekete-fehér álláspontoknak soha sincsen igazuk, és képessé válunk komplexebb gondolkodásra a politikában (jelen esetben úgy, hogy az Orbán-metafora és a Soros-metafora jelentésében is van igazság, még ha a metaforák nem is utalnak semmire), vagy megmaradunk vesztes nemzetnek. Még egyszerűbben: Orbán szájából hamis az igaz is, hát még a félig igaz. Az ország vereségre van ítélve, ha nem találjuk ki a nemzeti (jellegű és érdekű) modernizáció algoritmusát, amit Orbán nem akar. Mennie kell, ahogy vele a problémák Sorosra egyszerűsítésének is.