Nem vagyok demokrata, konzervatív vagyok. Nem nagyon érintenek meg a demokrata létnek se az örömei, se a keservei, nem hiszem, hogy minden ember egyenlő eséllyel tud jól megfontolt döntéseket hozni a politikai közösségre vonatkozó ügyekben. Ellenkezőleg, az átlagos demokrata a saját érdekét keresi a politikai lehetőségek között, ezért hajlik a neki címzett ígéreteknek megfelelő döntésre, szemben a demokraták kisebbségével, akik tudnak súlyozni a nekik címzett ígéretek és a közösségért érzett felelősség között. Az átlagos demokrata számára a demokrácia a racionális egoizmus terepe, ahol mindenkinek saját magával - a saját érdekeivel és identitásával - kell foglalkoznia, a kisebbségi demokrata szemében viszont közösségi optimalizálás, amelyben a legnagyobb közös hasznot kell keresni, és azt támogatni a szavazattal.
Demokrata nem vagyok, viszont az elmondottak miatt is a liberális demokrácia heves támogatója, mert ez a politikai rendszer az, amelyik a legnagyobb eséllyel képes meggátolni az átlagos demokraták uralmát, ez a rendszer adja a legtöbb lehetőséget az egyén és autonóm közösségeinek független létére és erőforrásainak zavartalan gyarapítására (=autentikus és értékes élet), és ez a rendszer végül az is, amely a legnagyobb sikerrel alakítja ki azokat a viselkedésformákat, amelyek a lehető legversenyképesebbé tudnak tenni egy nemzetet.
A liberális demokráciában nem az a legfontosabb, hogy melyik párt gyakorolja a hatalmat, hanem hogy a hatalom gyakorlói fölött az itt leírt rendszer uralkodik. A liberális demokrácia nem a demokraták ügye, a két értékrend nem fedi egymást, sőt annyira nem fedi, hogy a liberális demokrácia valószínűleg az (átlagos) demokraták nélkül működne a legjobban. A liberális demokrácia rendszer-kérdés, a demokrata lét pedig döntően ízlés kérdése. A liberális demokrácia néhány éve éppen áldozatul esett a demokraták többségi ízlésének/identitásának Magyarországon, kellemetlen bizonyságul annak, hogy a rendszer nem működött korábban elég jól ahhoz, hogy megfelelő kultúrát építsen maga mögé -- a demokrata ízlés ellenében.
A liberális demokrácia tehát olyasmi, ami egy konzervatív politika középpontjában áll, illetve erről az alapról lehet elkezdeni egyáltalán gondolkodni arról, hogy az a liberális demokrácia hogyan viszonyuljon az államhoz, a piachoz, a családokhoz, a társadalom egyes rétegeihez, az identitások összeütközéséhez stb. Ebben nyilván vannak különbségek egy konzervatív és egy (baloldali) liberális között, de az alapvető rendszer-felfogásban aligha. Mondjuk, az én felfogásomban egy konzervatív tud is gondoskodni a liberális demokráciáról a mögötte lévő kultúra és társadalmi képességek (oktatási rendszer, a kapitalizmus, a családok) erősítésével, míg a magyar balliberálisok szemmel láthatóan képtelenek voltak erre, amikor még lett volna lehetőségük.
Bónusz: Gyurcsány demokratának mondja magát. Szerencsére, igazolva látom magam ebben is: nem érdemes kockáztatni, hogy rossz társaságba kerüljön az ember.
