A magyar kül- és nemzetpolitika mellett a belpolitikának is a legfontosabb publikus vezérmotívumává a xenofóbia (idegengyűlölet) vált az utóbbi két évben (Nem publikus vezérmotívuma a Moszkvának való alárendeltség, amelynek okai között csak mostanában kezdik firtatni a parlamenti pártok Orbán személyes múltját is a hatalmi érdekei mellett.) Ahelyett, hogy Orbán közvetlenül támadná az EU-t, amelynek a pénzére szüksége van, a xenofóbia proxy témájával kerülőúton teszi ezt: szembehelyezve kormányát a plurális Európával és a migrációval kapcsolatos európai állásponttal, tulajdonképpen az európaiság mai lényegével, miközben (jellemző) a másik oldalon pedig hadakozik a magyar emigránsok és munkavállalók nagy-britanniai státusának fennmaradásáért, mert nyilvánvalóan nem tudna mit kezdeni a hazaáramló tömegekkel, azok indulataival és a hazautalt pénzek kiesésével.
A xeonofóbiának erős hátországa van a magyar nemzettudatban, és Orbánnak az egész említett politikája erre támaszkodik, ideértve a belpolitikát is. Most, hogy a Momentum győztes szemponttá tudta emelni az olimpia elutasítását, Orbánnak paradox módon az egyetlen "pozitív" - persze hazug - üzenetével is le kellett számolnia (magyar sportsikerek, közös vállalkozás). De nemcsak emiatt nőtt meg az utóbbi napokban az idegengyűlölet súlya a kormányzati propagandában, hanem mert vélhetően készítik fel az országot egy "tavaszi, nyári", Putyinnal és Erdogannal egyeztetett migrációs hullámra.
Ami most konteónak hangzik, annak a gyakorlata hasonlóan folyt a 2015-ös, nagy valószínűséggel közösen előkészített orosz-magyar migrációs együttműködésben: Orbán már a tél végén elkezdte tematizálni a "veszélyt" (miközben mégis ezrével engedte át a migránsokat, köztük későbbi terroristákat, a Nyugat felé), különös erővel reagált a Charlie Hebdo-vérengzésre, áprilisban már kijöttek a "nemzeti konzultáció" kérdései, aztán plakátok, a keleti pályaudvari megrendezett szcéna, a röszkei provokált "csata" -- szinte hajszálra azonosan a mai fejleményekkel, amelyek sorában egyelőre a tematizálásnál tartunk, és leginkább csak egy újabb merénylet hiányzik a propaganda-lavinához, miközben ott vannak a francia és a német választások, amelyek miatt különös tétje van Putyin és csatlósai kollaborációjának, tehát nem késlekedhetnek. De a lényeg: ezeknek az államoknak és vezetőiknek semmi pozitív kilátásuk a fejlődésre a globalizált világban, egyetlen túlélési eszközük a globalizáció visszafordítása és a liberális demokráciák diszkreditálása.
Ennek ellenére Orbán sorsa reménytelen. Trump visszavonulóban a keménykedő álláspontjából, ami az évi 20 trillió (!) dollárt mozgató globális kereskedelem és az atlanti együttműködés visszafordítását illeti, a magyar gazdaság nyugati kitettségének egyszerűen nincs alternatívája, a fosszilis energiahordozók árát már semmi sem tornássza lényegesen feljebb, és ahogy haladunk előre, úgy nő az alternatívok szerepe, és úgy csökken tovább az orosz gazdaság stratégiai jelentősége. Eközben az újabb ipari forradalom tovább erősíti a Nyugat súlyát, és a nyugati integráció kiválthatatlansága bomlasztja a V4-et, amelynek országai nem fognak Orbánnal együtt menetelni a szakadékba. Ha Németországban valóban az SPD válik a Merkellel szembeni protestpárttá is, akkor olyan ellenség kerülhet a kancellári székbe Schulz személyében, aki nem válogat majd az Orbánnal szembeni eszközökben.
Orbán láthatóan zavarban van a bel- és külpolitikai fejlemények láttán. Egyre szívósabb monomániája, az idegengyűlölet, idehaza sem fog működni az eddiginél hatékonyabban, miközben a kormányzatának színvonala deklaráltan az utolsó Európában, ami az országot folyamatosan növekvő versenyhátrányba kényszeríti. Orbán személyes ambíciói rátelepedtek az országra, és ha nem lenne a vezényletével folyó irdatlan korrupció, akkor is hatalmas tehertétele lenne az országnak, mert olyan pályára kényszeríti, amely tízmillió ember és további születők sorsára van romboló hatással. Előbb-utóbb ki kell jelentenie minden ellenzéki politikusnak és véleményformálónak: Orbán nemcsak egy gyenge kormányfő és bűnös politikus, hanem az utóbbi harminc évben először: alkotmányos és erkölcsi értelemben is hazaáruló. Becsapja a választóit. Minden egyes éve, amit a hatalomban tölt egyenként további évekkel veti vissza Magyarország fejlődését, miközben csak idő kérdése, hogy mikor sodorják el az események. De ez az idő nagyon drága nekünk.
Az ellenzéki pártoknak egyetlen témára, az etnikai nacionalizmus és a xenofóbia megtörésére kéne koncentrálniuk, a többit elvégzik majd a tőlünk független események. Amint az előbbinek a kulcsát sikerül megtalálniuk, egyik napról a másikra fog összecsuklani a NER.