Miközben Magyarország egy értelmetlen, manipulatív, hazug népszavazás lázában ég (tízmilliárdokért hergel a rezsim, miközben már rég EU-s bíróságra ment a kvóta-kérdésben, és már a V4-ek többi miniszterelnöke szerint is lekerült a kvóta a napirendről) kijöttek a legújabb versenyképességi adatok. Eszerint az ország "hat helyet rontott a globális versenyképességi ranglistán, így jelenleg a világ 69. legversenyképesebb gazdasága és a 28 tagú Európai Unió 25. legversenyképesebb tagállama - derül ki a World Economic Forum (WEF) szerdán megjelent felméréséből. Hazánk versenyképességi pontszáma 4,2 pont, ami minden idők legrosszabb eredménye. Kelet-európai versenytársaink közül Magyarország versenyképessége romlott a legjobban. Szerkezetileg a magyar versenyképesség leginkább a bolgár-román pároshoz hasonlít".
Mi meg eközben úgy szavazunk és úgy öljük egymást a szavazás kapcsán (is), mintha nem volna jobb dolgunk. Nagyon nehéz lenne megértő, de ugyanakkor eléggé felrázó metaforát találni arra az irracionalitásra, ami nálunk zajlik. De aki egy kicsit mélyebben átéli, ami most zajlik közöttünk, és egy cseppet hisz egy nemzet kultúrájának szívósságában, az pontosan láthatja, miért kerültünk a 20. században mindig a vesztes oldalra. Elképesztően jó érzékünk van az önsorsrontáshoz.
A grafin látszik, hogy 2011 óta -- tehát nagyjából a Fidesz-kormány felállása óta -- folyamatos hanyatlásban vagyunk e komplex mérőszám szerint, ami a közép- és hosszútávú kilátásainkat is előre vetíti. A romló intézményi, oktatási, egészségügyi, versenykörnyezeti stb. mutatók hatása nem szűnik meg a mérés évében, ezeket nem lehet máról holnapra kikozmetikázni, ahogy a kormány egyébként csinálja pl. a foglalkoztatottsági, a kereseti vagy a szegénységi adatokkal, vagy hazudja el a GDP-adatok összetételét. Ezek itt maradnak velünk a népszavazáson túl is. Abszolút "tiszta" etnikum birtokában, migránsmentesen fogunk lesüllyedni nem éppen a Balkánra, azt csak szeretnénk majd, hanem a keleti sztyeppékre.
