A piacgazdaság lényege a csere. A kapitalizmusé a tőke(felhalmozás). Mindkettő csak úgy működik, ha (eladható, azaz versenyképes) értéket hoz létre. Az (eladott, versenyképes) érték nyomán (általában pénzügyi) nyereség képződik, aminek nagy része jó esetben újra tőkévé alakul, kisebb részét a tulajdonos elkölti fogyasztási cikkekre (hozzájárulva mások nyereségéhez és tőkéjéhez). Ez az emberiség leghatékonyabb koordinációs mechanizmusa, mióta csak vagyunk. Aki akar ezt vesz, aki akar azt, ki így, ki úgy használja ki a piac által előállított számtalan minőséget, de a piacon csak az marad meg, amit valaki megvesz. Nemcsak a leghatékonyabb, de a legdemokratikusabb mechanizmussal van dolgunk.

A címben azért ugrattam ki a "kapitalizmust", mert 100 magyarból 99 fülében negatívan cseng a szó, és nagyobb eséllyel elolvassák a cikket -- főleg, ha egyenesen szeretetre hívok fel vele kapcsolatban --, nagyobb eséllyel, mintha azt írtam volna, hogy "piacgazdaság". Amikor így döntöttem, kapitalistaként -- a poszt eladásában -- gondolkoztam, amiért cserébe azonban nem pénzt kapok, hanem nagyobb ismertséget a gondolataimnak és a PKP-nak, amit képviselek. A csere -- azaz a piaci tranzakció -- során nem okvetlenül történik forintmozgás: a poszt megírása és az olvasók általi elolvasása esetében sem. De mégis kiegyenlítik az olvasók az általam megtermelt jószág (szellemi termék) árát az imént említett módon, a PKP-n és egy jobb Magyarország lehetőségén gondolkodva. Ezzel azt akarom mondani, hogy a piacgazdaság tágabb fogalom, mint a kapitalizmus, és fontosabb is. A kapitalizmus az a piacgazdaság, amelyben a legtöbb érték a pénzben kifejezhető tőkének (Kapital, capital) -- azaz értékteremtő forrásnak -- köszönhetően áll elő. A tőke az a pénz, amit a tőke tulajdonosai eladható érték és az ennek megfelelő még több pénz előállítására használnak fel.

Ha valaki vesz a pékségébe egy új kemencét, azt azzal a céllal veszi, hogy az ebben előállított (versenyképes) pékáru eladásával előbb fedezze, majd meghaladja a kemence árát. Ehhez jól kell kalkulálni: van-e elég nagy piacom (elég vevőm és jó árum) ahhoz, hogy minimum ki tudjam fizetni a kemence árát, de leginkább nőjön a hasznom is. Aki nem jól kalkulál, nem jól kockáztat, az megbukik (bukja a kemencét, esetleg a pékséget, esetleg a piacát, esetleg a megélhetését is), de miközben kalkulál, győz vagy veszít, rengeteget tanul is. Tanul az emberekről, tanul magáról, tanul a piacról, a szakmájáról. Mindez a tanulás és tudástöbblet a piacgazdaságnak hála áll elő, azt is gyarapítja, és minden egyes tanulási pont összeadódva fejleszt egy adott közösséget.

Tehát kapitalizmust írtam fent, de a piacgazdaság a lényeg, olyannyira, hogy ahol nincs szabad piac, ott a kapitalizmus valóban oligarchiát (a kevesek hatalmát) hozza létre; viszont ahol nincs kapitalizmus (elég tőke a fejlesztésre, versengésre, növekedésre, tanulásra, kiválóságra), ott a szabad piac nem hoz létre elég értéket, elég pénzt, tehát keveseket tart el, nincs versenyképes reprodukciója a közösségnek.

Magyarországon gyenge a kapitalizmus és gyenge a piacgazdaság. Az állam korrupt, a piaci tudás összeadódása helyett az oligarchiát, a kevesek uralmát szolgálja azzal, hogy rosszul, vagy egyenesen a hatalmával visszaélve szabályozza a versengő cserét, egyes játékosokat nemcsak közpénzből segít nyertes helyzetbe és tart nyereségesen, de adminisztratívan megöli a versenyt körülöttük. Ennek a posztnak az a célja, hogy röviden megmagyarázza, miért tesz ez rosszat az egész magyar nemzetnek. Tegnap bezárt egy pékség a környékünkön, mert nem bírta a versenyt (most ne beszéljünk arról, hogy az állami bürokrácia, adóteher, és a vállalkozásellenes szellemi környezet hogyan akadályozza mindenki piacra lépését). Ebben a mikrovállalkozási szektorban még van verseny. A KKV szinten is. De kétségtelen, hogy amint az állam és a nagyvállalati szektor szintjére érünk, ezek összejátszása, korrupciója, és hatalmi érdekei látványosan képesek torzítani a versenyt. De ezek torzítják, nem a piacgazdaság és a kapitalizmus született logikája. 

Erre akartam felhívni a figyelmet. Mert miközben az oligarchikus szereplők szidják a "nyugati kapitalista logikát", a nép hozzá nem értő többsége megveszi ezt a sódert, és az oligarchikus szereplők ezen felbátorodva további piactorzítást és korrupciót visznek a rendszerbe szabályozás címén, hogy -- úgymond -- megvédjék a "magyar embereket", a közben a piac folyamatosan veszít az ideális hatékonyságából, és egyre több közpénzt visz el az oligarchia és a veszteségek finanszírozása. A legutóbbi bizonyíték erre: a rezsicsökkentés kötött árai vagy két éve veszteséget termelnek a magyar háztartásoknak, mert a verseny és a piaci hatások nyomán nagyot esett az utóbbi időben az energiahordozók világpiaci ára. A magyarok nagy része azonban még mindig meg van győződve arról, hogy a kormány védi őket. Épp az ellenkezője történik! (Ráadásul az Orbán egyik barátjához, egy bizonyos Garancsihoz köthető energiakereskedő cégen keresztül a fideszes politikai kaszt kihasználja az állami árszabályozást, és nagyjából zsebre teszi a világpiaci és a kötött lakossági ár közötti különbözetet, röviden, becsapja és kifosztja a magyar állampolgárokat.)

Ma nem a mindenki előtt nyitva álló tanulás és az érdemek révén jut előre az ember, hanem egy teljesen más értékrendszer alapján, amit önkényesen állítottak össze, a hűségre, a vakságra, és egy érdekszövetségben való részvételre építve. Ami az összességnek csak az elszegényedését és erkölcsi szétesését szolgálhatja, szemben a kapitalista piacgazdasággal, ami a koordinációt és a versengő együttműködést.

Még valamit: a rendszer hatásfoka messze nem tökéletes, messze nem hozza létre azt az ideális társadalmat, amely különböző formáiban ott él a különböző fejekben. De éppen mivel ezek az ideális társadalmak különbözőek, meg kell becsülni azt az egyedüli mechanizmust, amely mindenki számára élhető együttműködési keretet tud biztosítani, és ezt kell javítgatni. Ugyanez lehetőséget ad arra, hogy mindenki valóra váltsa önmagát ilyen vagy olyan minőségben. A kollektív eszmények hajszolása ellenben rendre katasztrófába taszította a közösségeket a történelem folyamán. Ezért hát -- az ilyen eszmények mögött lappangó katasztrófák elkerülése érdekében -- szeressük és óvjuk a kapitalizmust! Őszinte és hatékony: a jobbat jutalmazza, az átlagost élni hagyja, és a gyengét folyamatos javulásra -- tanulásra, pályamódosításra -- serkenti. Éppen fordítva tesz, mint az oligarchikus maffiaállam, amely visszaveti az érdemeseket és jutalmazza a korrupt erkölcsöt és gyakorlatot. Még szabad a választás! Polgári Konzervatív Párt www.pkp.hu