Akár az oroszok küldik rá a menekülteket Európára, mint ahogy néhányan pedzegetik, akár az ISIS, akár gazdasági bevándorlás folyik, akár kulturális és politikai térhódítás, a válság még éppen kezelhető mértékű ahhoz, hogy 1. ne kelljen válsághelyzetet hirdetni, ha egyébként uraljuk a helyzetet, 2. jobban jöjjünk ki az egészből, mint ahogy belementünk.

Európa borzasztó gyenge elitje, amelyet én már évek óta ostorozok ezen a blogon, utoljára akkor hallott az egykori Európa gerincében lévő értékekről (nem akarom őket végigsorolni az antikvitástól kezdve), amikor leomlott a berlini fal. Azóta Európa úgy sodródott bele a globalizációba, hogy semmi más nem érdekelte, mint a (szupra)állami és korporatív -- "kemény" -- szempontok érvényre juttatása a hagyományos "puha" értékeinkkel és identitásunkkal szemben, és merem állítani a kommunizmus megszűnése ebből a szempontból igen rosszat tett a Nyugatnak. Ráadásul a nevezett "kemény" állami és korporatív szempontok szembefordultak a versenyképességgel is, a megrekedt föderalizáció talán a legrosszabb forgatókönyv, amelyik a kontinenst irányíthatja: se ki, se be, a globalizáció előnyei másutt jelentkeznek, legfeljebb a nagy tőkeexportőrök érzik, a lakosság inkább csak bérnyomást, amit a beáramló olcsó munkaerő jelent, miközben az államok már nem bírják el a jóléti kultúra terhét. Az egész konstrukció se kellőképp kitalálva, se kellőképp szabadjára engedve nincs. Van okunk félni ilyen körülmények között a migránsoktól? Hogyne lenne. De ez semmi mást nem bizonyít, mint a gyengeségünket.

A menekültválságtól azt remélem, hogy jó irányba fog változni az EU önreflexiója. A lassú eróziót felválthatja a versenyképességünk visszahelyezése a hagyományos alapjaira, a szellemre és az erkölcsi normákra, az egyénre és a kisközösségekre, a kultúránkat érintő büszkeségre és az ebből kiinduló (korlátos) toleranciára, a törvényességre és a méltányosságra. A kulturális relativizmus, a radikális tolerancia, az államkorporatív (bürokratikus) társadalommenedzsment, a bérek és a jövedelmek elszakadása, a lobbista piac, a rövidtávú gondolkodás talán veszítenek a befolyásukból. Talán. Jobban összekapaszkodunk, de közben jobban magunk is leszünk, polgárok, közösségeik, köztük a nemzetek.