Ja igen, már nem csak gipszet és pelenkát kell vinni a kórházakba, WC-papírt és krétát az iskolába, de a tanári életpályamodellért is fizetni kell a Balog-féle univerzumban. Világos, hogy a HR (emberi erőforrás) megújítását -- az esketésével és a temetésével együtt -- régóta, bár egyre egyre jobban tolják át az egyébként Európa egyik legtöbb adóját fizető polgárra, de a fejlett világban található bérek ötödét kereső tanároktól az is elváratik, hogy maguk fizessék ki az életpályamodelljük költségét: konkrétan azt a kétéves egyetemi továbbképzést, amellyel az éhbért jelentő Pedagógus I. fizetési osztályból feljebb kerülhetnek. A nagy dérrel-dúrral beharangozott korporatív testület és a sokmilliárdos tartozást görgető KLIK kettős biztonsága odáig terjed, hogyha akar valaki, és megfelel a követelményeknek, saját pénzből feljebb léphet az állami ranglétrán -- sajátos ötvözete ez az állami és a privátszférának (PPP), hogy így mondjam: diametrális ellentéte a másik ismert PPP konstrukciónak, amelyben a közpénzt lopják el magánvállalkozásban. Az előzőben még többet kell beadnod a saját pénzedből, hogy megkapd, ami a törvény szerint jár, az utóbbiban pedig még többet lophatsz abból, ami eleve sem jár (hanem versengeni kéne érte). Nem sok tanár fog így -- anyagiak híján -- látványosan emelkedni a fizetési létrán, de hát Istenem, ha nem, hát nem. Több marad a másik PPP konstrukcióra.
Fapados országunkban már mindenért fizetni kell, ami az életben maradásnál egy fokkal jobb. Az állam mint olyan egy fabatkát sem ér, a törvényesség és a közpénzek gondos kezelése egy álom, a szakértelem dögrováson. De van Mad Max drótos kocsi, hepaj, füst, hőzöngés és terelés. Nem véletlenül kellett kihirdetni a válsághelyzetet. Csak a legtöbben nem tudják, hogy nem azért. És azt sem, hogy már régen ki kell volna hirdetni, mert ebben az országban bizony válság van már hosszú évek óta. Elképesztő állapotban vagyunk mindösszesen, és én nap mint nap csak csodálkozom és csodálkozom a magyar nép végtelen jámborságán.
