Egyrészt, Tapolca ide vagy oda, a Fidesz nagyon vezet még, másrészt nem tudjuk -- ha 2018-ról beszélünk. Ám a kormányzás megrekedt, egyelőre nem képes újítani. A politikai kormányzásról beszélek -- szakmai kormányzás sosem volt, az ország nem fejlődik, eseti "vak tyúk" döntések, és közben pimasz ferdítések vannak, mint legutóbb a balos kormányzás idején tapasztalható tanévkezdési "káoszról" -- hát ha van káosz, az azóta van, hogy KLIK van, bár nem értem, min lehet egy ilyen szervezet esetében csodálkozni. Szakmai kormányzás tehát nincs, a politikai kormányzás motívumait viszont a Jobbik diktálja, és ami történt -- hogy a Fidesz lemondott az önálló napirendről, és túltolja a migráns témát politikai szinten (a közvélemény felé) -- óriási hiba. A Fidesz sosem lehet olyan jó az etnikai, önvédelmi, "nemzeti" témákban, mint a Jobbik -- miért? Legfőképp, mert feladta a szakmai kormányzást, és a választók pontosan értik, hogy nincs benne több, mint az ideológiai, szimbolikus állásfoglalások lehetősége, ezek viszont nem illeszkednek egy biztos kormányzati útitervbe, és ha már így van, akkor hitelesebben hangzanak jobbikos szájakból. (Strukturális problémává nőtte immár ki magát a szavak sámáni erejébe vetett hit a kormánypártban. Azt hiszik, a valóságérzékelés mindenképp felülírható a nagyhangú öblögetéssel -- ennek a lehetősége azonban csak addig áll fenn, amíg van bizalom és hit egy adott politikai alakulat körül. Mostanra már inkább visszaüt.)

Valójában Orbán egy belül üres csigahéj, és ezt vélhetően egyre többen látják. Erkölcsi tartás és vízió nélkül nincs, ami motiválja és egységet teremtsen a kormányzásában, napról napra, közvéleménykutatásról közvéleménykutatásra él, tehát valójában nem használ ki sokkal több eszközt, mint a saját ellenzéke -- a viszonylagos ereje mindössze a propagandagépzetéből adódik. Ha viszont -- ahogy megtörtént -- ez a politika egyoldalúan a "nemzeti" témákban látja a kiutat a kormányzati válságból, azzal átadja a kezdeményezést azoknak, akiknek ugyan kisebb a sajtójuk, de -- közvetlen, lokális emberi tőkéjük és az erkölcsi fölényük révén -- sokkal erősebb a nyilvánosságuk. A Fidesz tábora ráadásul enervált, a Jobbiké pedig -- ha nem is olyan lelkes, mint egy-másfél éve, de -- tele van bizalommal. A Fidesz-szavazók is pontosan kiismerték már a vezetőjüket, de egyelőre kivárnak. Ebből akár jelentős beszakadás is lehet Fidesz-oldalon.

Orbán persze több sírból visszahozta már a pártját (ahova előtte rendszerint ő lökte be), de óhatatlanul kopik, ötéves kormányzásának vitathatatlanul legerősebb motívumai a pofátlanság és a korrupció, a kormányzás megújulásának szellemi és anyagi forrásai végesek, az odds-ai stratégiai szinten egyre rosszabbak. (Arra, hogy 2018-ban kormányfő lesz a két évvel ezelőttinél szerintem jóval nagyobb kockázat mellett lehetne fogadni, noha közeledünk a dátumhoz.) Lehetséges-e még olyan fideszes téma, egy újabb adu, amelyik újra háttérbe szoríthatja a bűn rossz kormányzás lehúzó erejét? Nyilván sok, drágán fizetett ember gondolkodik most ezen -- de arra egyre kisebb az esélyük, hogy szélsőségesnek állítsák be (magukhoz képest) a Jobbikot. Mégis, ha érti az olvasó, ezen gondolkodnak. Nem a társadalmi válság megoldásán és a szakmai kormányzás maradék lehetőségein. Az újabb hazugságon gondolkodnak, és nem a magyarok életéről és érdekeiről.