Nem jött még új adat a 400 ezres szám óta, talán felkúszik az még egy-kétszázezerrel, ha a propagandistákon múlik, de ezzel együtt világos: a -- természetesen a hazai szavazóknak szánt -- bevándorlóellenes gyűlöletkampány megbukott. Ebből egy valamennyire is "konzultatív" kormány azonnal levonná és kihirdetné a tanulságokat: a magyarok ugyan valószínűleg nem kedvelik a pirézeket stb. (ezt régebb óta tudjuk), de az állami gyűlölködést sem.

De nem. A Fidesz valójában tesz a szavazókra, és a nyilvánvaló bukás ellenére tovább hergeli a népet a plakátjaival -- nyilván, mert a vélt belpolitikai érdeke ezt kívánja. Orbán ígérhet bármit az erőnek a figyelemmel való felváltásáról (bármit jelentsen is ez a maszlag), képtelen kibújni a bőréből: képtelen alkotni.

Az egyiptomi katonai diktátor felmagasztalása, egyúttal felmagasztalása a katonai diktatúráknak és az iszlámnak egy ún. keresztény demokrácia miniszterelnökeként -- miközben éppen benne állunk a multikulti-ellenes kampányban! -- a narratívájának olyan fokú szétesésére figyelmeztet, amit talán a vak is lát (nyilván a 1,5 milliós hard core Fidesz-tábort leszámítva).

A bevándorlás-elleni kampány iránti érdektelenségből azonban jól teszi, ha levonja az egyetlen levonható tanulságot: a magyar népről sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy kollektíven elveszítette volna a józan ítélőképességét, azt nem. Hiteles ellenzék híján ugyan nincsenek útjai a jó kormányzáshoz, ezért sok mindent megbocsát Orbánnak, de a közpénzen vett funkciótlan, megalapozatlan gyűlölködésre nem vevő. Ez a tény a miniszterelnöki politizálás szempontjából a falat is jelenti. Elment a falig. Most már csak a zsákutcában tud keringeni, amíg végleg meg nem bolondul.