Február vége és március közepe között három nagyobb köztéri beszédben fogom felvázolni Mindenki Magyarországának politikai programját. A beszédek a címben jelzett jelszavak köré épülnek, a tárgyuk -- itt és most leegyszerűsítve -- a teljes létbizonytalanságban élő, az európai életszínvonaltól messze leszakadt 5 millió magyar biztonságérzetének javítása, a magyar középosztályt kitevő további 4 millió megerősödéséhez és autonóm polgárrá válásához kialakított lehetőségek rendszere, és a rendszerváltás kifejezett nyertesének számító további 1 milliótól elvárt erkölcsi és anyagi felelősség meghatározása lesz.
Egy sikeres ország, amelyben mindenki otthon érzi magát, nem épülhet fel a magyar nacionalizmusnak a társadalom integrációjával való alapvető, szándékos és kárhozatos összekeverésével. Rendet kell raknunk azzal kapcsolatban, hogy hol a nemzet helye az életünkben, milyen áldozatokat érdemes hozni a leszakadt rétegek felzárkózása érdekében, mennyire lehet megnyitni a társadalomszervezést a piac előtt, milyen előnyei vannak az országnak jelenleg is a mai nyugati polgári társadalmakkal szemben, amelyekre a nyugatias fordulatban építeni lehet, és amelyek (ha jól gazdálkodunk velük) mindig is az ország pozitív megkülönböztető jegyei maradnak a velünk egyszerre versengő és kooperáló más nemzetekkel szemben. Meg fogjuk beszélni, miért érdemes megtartani és továbbfejleszteni a liberális demokráciát, miért fontos a szabadság tisztelete és szeretete, ugyanakkor miért kell a szabadságot a 2010-ig tartó időszaknál jóval "sűrűbben", jóval gazdagabban, és jóval kevésbé intoleránsan felfogni.
Alkalmam lesz rá, hogy beszéljek arról is, miért fontosabb a kultúra, mint a GDP, miért kell legalább megkétszerezni a mai oktatási büdzsét, és miért kötelességünk megtenni mindent annak érdekében, hogy a fiataljaink és a tapasztalt szakembereink is itthon maradjanak, vagy akik elmentek, visszatérjenek, mint ahogy azt is el kell érnünk, hogy a Magyarországon megtermelt vállalati nyereségekből minél több szintén megtalálja a helyét nálunk, illetve a nyereség sorból visszakerüljön a beruházásra fordított összegek közé.
A gazdagjainkat rá kell vennünk arra, hogy a lehetőségeikkel arányban érezzenek felelősséget azért az országért, amely a tehetségüknek és a meggazdagodásuknak teret adott; fizessék meg rendesen az adóikat, és járjanak az élen a példamutatásban azzal kapcsolatban, hogy mit jelent egyszerre értéket teremteni, ugyanakkor a közvagyont megóvni. Azt várjuk tőlük, hogy bizonyítsák be, hogy az államon kívül másokkal is tudnak üzletet kötni, és meg tudják ezt tenni a kompetitív külföldi környezetben is. Azt várjuk tőlük, hogy erősítsék a tőkeexportjukat a saját és nemzetük érdekében, legyenek támaszai a magyar tehetségeknek és tehetséggondozásnak.
A megerősödni vágyó középosztály az ország kulturális, társadalmi és gazdasági életének gerince. Kulturális mintái, a tágabban vett társadalmi reprodukcióban játszott szerepe, és a fogyasztása révén az ország belső piacának eltartása mind olyan közösségi funkciói, amelyek révén más társadalmi csoportoknak is érdekük megadni neki a lehetőséget az erősödésre, a magabiztos polgári státus megszerzésére, az önálló vállalkozói egzisztenciák arányának a bérmunkával szembeni növelésére.
A család, a kisközösségek, az egyházak, az autonómiák, és ezek hagyományai a szabad társadalmak alapvető intézményei. Az értelmiségünk önművelése, erkölcsi és anyagi autonómiájának erősödése, valamint közéleti felelősségének gyakorlása az egész társadalom érdeke. Csak néhány kiragadott téma a mindennapjainkból. Be fogom bizonyítani a beszédeimben, hogy ez egy így együtt a reális szabadság programja az évtized végének és a következő évtizednek a Magyarországán. Nem török a kivételezett rétegek szabadságának emelésére különféle doktrínák alapján. A program konzervatív: átlátható, kiszámítható, emberközpontú és a társadalom regenerálódását szolgálja. Bár Széchenyi messze nem vagyok, az ő megszakadt örökségét folytatom a 21. században. Az itt jelzésszerűen bemutatott program az állam szerepének és az állami redisztribúciónak a folyamatos csökkentése, az adóztatás hatékonyságának jelentős javítása, a társadalom közérzetében bekövetkező pozitív fordulat mellett fog megvalósulni. Mindabból, amit előrejeleztem, talán az is kitűnik, hogy csak a jelenlegi parlamenti politikai pártok komoly visszaszorítása árán válhat realitássá.
Várunk február 28-án délután 4 órakor a Fővám téren.
Béndek Péter
