Ha a parlamenti többség és a kormány iránti bizalom rövid idő alatt nagyot esik és/vagy a folyamatosan alacsony szintjét a kormánynak nem sikerül korrigálnia, ennek következtében a kormány és/vagy a politikai rendszer elveszíti a legitimitását, az természetesen alapot jelenthet új választások kiírására -- ilyesmire elég rendszeresen sor kerül fejlett politikai kultúrájú demokráciákban, ahol a politikai rendszerek célja nem az aktuális "elit" hatalomban tartása, hanem a közjó több-kevésbé konszenzusos szolgálata. Ha hirtelen nagy tömegek politikai szemléletében áll be paradigmaváltás, új felismerések veszik át a régiek helyét, nagy tömegek érzik hirtelen becsapva magukat, vagy elégelik meg az adott politikai kontextust és trendeket, továbbá -- ami a lényeg -- az uralkodóvá váló felfogás szerint az intézményes többség már nem képes ehhez az új paradigmához idomulni, akkor a hatalomváltás és -megtisztulás elkerülhetetlen, ellenkező esetben a politikai rendszernek elhúzódó válsággal kell szembenéznie. Ha a politikai rendszer képes a változásra, akkor mindez demokratikusan (új választások kiírásával), hanem, akkor erőszakosan megy végbe.
Célja lehet-e ez egy friss ellenzéki mozgalomnak ilyesmi, amelyik korlátozott programmal (az internetadó eltörlésének kikényszerítésére) jött létre? Valószínűleg ez egyike azoknak a kérdéseknek, amelyeket a következő demonstrációig el kell dönteniük a szervezőknek elsődlegesen annak fényében, hogy lép-e a kormány a követelésük teljesítése érdekében. Ha lép, akkor azért, ha nem, akkor meg azért.
Ám -- ettől is függetlenül -- ha egyébként egyre nyilvánvalóbb, hogy az internetadó csak egy újabb lépés azon az úton, amelyen végig menve az ország szabadsághiányos, kiszolgáltatott állapota hosszú időre rögzülhet, a hatalom gyakorlati kisajátítása megtörténik, és az ország esetleg kiszakadhat a nyugati szövetségi rendszerből, vajon nem kötelessége-e az állampolgároknak, hogy ha a helyzet megérett rá, új parlamenti választásokért szálljanak harcba?
A mai helyzet az a helyzet?
Jó néhány súlyos kérdés eldöntése vár ránk most, hogy a játszma újra nyitottá vált. És Orbán is pontosan tudja ezt.
Ui.: Ilyen helyzetben a hatalmon lévők számára borzalmasan kontraproduktív a demonstrálók megbélyegzése és a velük kapcsolatos egyre arrogánsabb hazudozás. Lásd az 1986-88 közötti időszakot Magyarországon. Ez a reakció az állampárt részéről is csak arra világít rá, hogy a demokrácia olyan tanulási folyamat, amelybe még csak alkalma sem volt igazán belekezdeni az országnak, az emberi hataloméhség és bolseviki reflexek viszont, mondhatjuk, természetesek.
