Van a demokrácia szavunknak valami mélyen fekvő erkölcsi tartománya, amely miatt majd' minden politikus álma, hogy kivívja a "demokrata" jelzőt, és ezek szemében a politikai szalonképtelenség netovábbja a jelzőre való érdemtelenség állapota. Pedig mi sem nagyobb félreértés a demokrácia és az erkölcs összekapcsolásánál.
A demokrácia pőrére vetkeztetve -- mint a nép uralma -- két dolgot jelent: egyrészt a diktatúrával szembenálló kormányzati rendszert, másrészt e formális rendszer-meghatározáson belül a többség uralmát. Sajnos azonban a közkeletűen diktatúráknak nevezett rendszerek -- mióta a (tömeg)demokrácia alternatíva -- világ életükben a többség hátán jutottak hatalomra, és a legtöbb esetben a többség támogatását élvezve maradtak fenn, amíg fennmaradtak. Ezért én nem is nevezem ezeket diktatúráknak. Ameddig a probléma a többség biztosítása, illetve annak eszközrendszere, nem pedig a ténye, addig érdemes megtartani a demokrácia szót. Ebben a sajnálatos kontextusban a Fidesz-demokrácia is csak egy a hatalmi praktikák változó rendszerében, amely -- a megfélemlítés, az indoktrináció, a politikai hazugság, a populizmus, és a választási rendszer manipulációja útján -- biztosítja a relatív kormányzati többségét. (Ez a hatalmat istenítő primitív Fidesz-ideológia zanzája, amelynek kidolgozására és gyakorlatba való átültetésére egész intézetek jöttek létre. De látszik, hogy mennyire elfér mindez a demokrácia keretei között, hiszen nem egyébről, mint a többség megszerzésének és megszervezésének mikéntjéről szól, amely folyamatot a liberális demokrácia is támogatja, csak hát finomabb -- de logikailag azonos -- módszerekkel.)
A demokráciát a kimondott diktatúrától az választja el, hogy az utóbbi nem a többségtől szerzett legitimitás, hanem a többség legitimációból való kirekesztése útján kormányoz. De mondom, ez utóbbit a nácizmus és a bolsevizmus sem tette, paradox módon ebben az értelemben a totalitarizmusok sem voltak politikai diktatúrák. A tanulság: a többség formális uralma, amelyhez e logika szerint hozzátartozik a tényleges kisebbség uralmába való beletörődés (ami a mai politikai rendszerünk legnagyobb problémája is), egyetemes jelenség, és a demokráciák minősége igen széles skálán mozog, míg kimondott politikai diktatúrát a modern korban legalábbis keveset ismerünk.
Amire rá akarok mutatni, az azonban ennél is elszomorítóbb. Vegyünk bármilyen, viszonylag kevéssé aljasan működtetett demokráciát, önmagában a demokrácia logikájából (a puszta számbeli többség felsorakoztatása) kitűnik a rendszer teljes amoralitása (semmi köze az erkölcshöz), és végső soron brutalitása. Emberek puszta számbeli fölénye és az erre visszavezetett politikai akarat semmiféle erkölcsi alappal nem ruházza fel a politikát. Az, hogy a többség szabadon elnyomhatja a kisebbséget, semmiféle erkölcsi fölényt nem biztosít a többségnek. Csak az a tény, hogy többen vagyunk, mint a kisebbség, nem ruház fel az összesség erkölcsi rendszerét meghatározó joggal, hiszen a többség (létrejötte) nem erkölcsi kérdés. Mivel a többséget gyakorlatilag bármilyen eljárással létre szabad hozni, erre a többségre a legjobb esetben is csak az erkölcsiségtől való idegenség jellemző. Vonatkozik ez természetesen egyre inkább a Fidesz-uralom alatt létrehozott többségre. A többséget ebben az esetben is leginkább a barbarizmus és a brutalitás (t.i. puszta tény volta) jellemzi.
A Fidesz-ideológia azt a logikai baklövést követi el, hogy az eleve szélsőséges eszközökkel létrehozott többség brutalitását (puszta tény voltát) gondolja felhasználni a demokrácia értékvilágának létrehozásához, illetve ennek megalapozásához. Ahogy a Fidesz-ideológusok nem is rejtik véka alá, a hatalom konstituálja és érvényesíti az értékvilágot. Might is right. Ez azonban logikának renyhe, agressziónak viszont vaskos, ami miatt a demokráciánk sokaknak a diktatúrákat juttatja az eszébe, noha nem az. Ez demokráciának demokrácia -- viszont az individualitás komoly ellenőrzésére bejelentett igénye miatt nélkülözi az erkölcsi legitimáció minden alapját. A demokráciákra önmagukban a barbarizmus és a brutalitás a jellemző. Erkölcsi lehetőséget az egyének hozzájuk való mind szabadabb viszonyulása ad nekik -- a liberális demokrácia pontosan az a lehetőség, hogy a demokráciát erkölcsiséggel ruházzuk fel, konkrétan a (viszonylag) szabad, plurális körülmények között élő egyénektől szerzett (a választás és a többség tényén túlmutató) legitimáció révén. A libdem elsődleges értelme a közhiedelemmel szemben nem a kisebbségek védelme, hanem a többség uralmának erkölcsi megalapozása. Amit önmagában a többség létrejötte nem szavatol. Ahhoz pontosan arra van szükség, ami a többség létrehozása közben érintetlenül -- tehát a hatalmi konstrukción kívül -- marad. Ezt sajnos nem értik az egyetemi oktató Fidesz-ideológusok sem.
