Miután az államunkat hagyományosan úgy állítják be dicső vezetőink, hogy egyfelől minden jó forrása, másfelől olyan misztikum, amelynek átlátására csak a Legfelsőbb Állami Lények (LÁL) szűk csoportja hivatott, ami mindösszesen tulajdonképpen a (demokratikus vagy autoriter) populizmus alapvetése, egy picit hadd merengjek el az állam mibenlétén egy valóban versenyképes társadalomban.

A képlet meglepően egyszerű: az államnak szolgálnia kell a társadalmat, azaz egy versengő világban, amelyben a társadalmak megélhetését a versenyben való szinten maradásuk dönti el, szolgálnia kell a társadalom versenyképességét, még precízebben sok millió ember (mikor mennyi) koordinált hozzáadott-érték képzését. Ha az állam és a LÁL nem képesek igazolni a szerepüket az értékképzés emelésében, akkor illegitimek. A manipulált körülmények között elért választási eredmények ezt nem ellensúlyozzák. Ahhoz pedig, hogy igazolhassák a szerepüket, elsősorban átláthatónak, másodsorban kiszámíthatónak, harmadsorban (az állam belső szervezetét és működtetését illetően) hatékonynak kell lenniük. Ez a hármas tulajdonság a legitim állami cselekvés peremfeltétele. Ha valamelyik is hiányzik, az állam vagy veszteséges a saját működésében (a kisebbik baj), vagy nem igazolható a társadalmi szerepe (a nagyobb baj).

Az állam konkrét társadalmi funkciói sokfélék, de mindegyik funkciójára igaz, amit a LÁL szűk köre igyekszik eltitkolni, hogy a legitimációja érdekében igazolnia kell azt, hogy jobban és/vagy kisebb költséggel látja el az adott funkcióját és az ebből következő feladatait, mint bármilyen más, kisebb hatalmi koncentrációt megvalósító intézmény. A nagy hatalom ugyanis eleve igazolásra szorul, hiszen veszélyezteti a népszuverenitást.

Mármost ami konkrétan az állam versenyképességnövelő képességét illeti, itt az államtól legfeljebb a következő várható el, több nem, kevesebb pedig egy társadalom önsegélyező képességének függvényében. A magyar társadalom önsegélyező képességét nagyon behatárolják a gyenge szociális kompetenciái és a szegénysége, ezért az állam alább felsorolt versenyképességi funkciói egyelőre viszonylag erősek kell hogy legyenek, de úgy állítottam össze ezt a listát, hogy előbbre haladva benne az államtól elvárható, szükségképpen társadalmi beavatkozással járó funkciók fokozatosan gyengüljenek. A társadalmi integrációs és az egészségügyi funkció túltengése pl. kifejezetten jellemző a "nanny state"-re és a liberálfasizmusra, ami kerülendő, ugyanakkor nem is mellőzhető teljesen, mert a jelenlegi magyar társadalmat rendkívül sújtja az esélyegyenlőtlenség -- olyannyira egyébként, hogy a piaci viszonyok ráeresztése a társadalom alsó felére annak gyorsuló vagyon- és jövedelemvesztésével járna. (Más kérdés, hogy a perverz újraelosztás rendszerében ezek a rétegek még hátrányosabb helyzetbe kerültek, mint nagyjából semleges piaci körülmények között lennének.)

A versenyképességet támogató állam funkciói tehát fontossági sorrendben:

1. Nagyon erős oktatási és K+F (finanszírozási) tevékenység.

2. Igazgatási stb. (professzionális adóbeszedési, vállalkozástámogatási és pályáztatási, információs stb.) funkció.

3. Célzott szociális és társadalmi integrációs funkció.

4. Szabályozó (monopol- és oligopolellenes) funkció -- ennek legfontosabb alanyai a vagyoni és piaci pozíciójuk révén nehezen vagy csak nagy költséggel megkerülhető, ezzel visszaélő, jelentős lakossági portfólióval rendelkező, esetleg egyenesen kartellező, gyakran egyébként az állammal való összefonódásban működő cégek, tipikusan a bankok, telekom- és energiaszolgáltatók, a közművek és a médiavállalkozások, kisebb részben a hadi- és az olajipar, a nukleáris szektor stb. A jó szabályozó tevékenység kiszámítható, alapos, megkerülhetetlen, és nem keverendő össze se az állami tulajdonlással, se az állam kiszámíthatatlan büntető-kirovó politikájával, amelyek nem csökkentik, hanem éppenséggel tovább erősítik az elaprózott vevőkör kiszolgáltatottságát a nagy piaci szereplőkkel (köztük az állammal) szemben. Ne feledjük, hogy a "rezsiharc" nem teszi szabadabbá az állampolgárokat, mindössze a fogyasztói voltukban okoz átmeneti könnyítést.

5. Államháztartási és monetáris funkció.

6. Egészségügyi alapfunkció.

7. Adórendszer adócentralizáló és redisztribúciós funkciója.

8. Tulajdonosi és közbeszerzési funkció.

Mármost ezek fényében a meghirdetett illiberális demokrácia észrevehetően funkciótlan, pontosabban nem azért van rá szükség, mert erősítené a társadalom versenyképességét. Ellenkezőleg -- azt látjuk, hogy az állami működés gyér volta éppen a lista elején álló, legfontosabb funkciók esetében a legszembetűnőbb, és ahogy haladunk a listában előre, az állam szerepe úgy válik egyre dominánsabbá (és korruptabbá). A magyar állam éppenséggel a társadalom versenyképtelenségének szolgálatában áll. Felteszem a kérdést az illiberális állam kapcsán: ha nem a magyar társadalomét, akkor kinek vagy minek az érdekeit szolgálja?