A: hosszú távon versenyképes, magas GDP/fő küszöb meglépésére képes társadalmak
B: autoriter (irányítású), korrupt társadalmak
Magyarország kétségkívül a B kategóriába esik ebben a pillanatban. Orbán (nem is annyira titkos) célja? Kettős: egyfelől, a hozzá közel álló emberek által irányított tulajdonosi szerkezetváltás (tőkefelhalmozás "átmeneti" korrupció árán), amelynek eredménye a stratégiai ágazatok magyar kézbe kerülése és a magyar tulajdon részarányának növelése a gazdaság egészében; másfelől, a magyar kultúra ázsiai, autoriter jellegének (szerinte) megfelelő korlátozottan versengő, centralizált politikai rendszer kiépítése, majd a társadalom konszolidálása ezen a két lábon két "szélsőség" (Oroszország és a Nyugat) között, az EU-n belül.
Nem fog tudni átmenni a "tű fokán", mert pro uno, nincs belső forrása se a tőketulajdonosi szerkezet megváltoztatásának a manyup lenyúlása és a tercier szektor megsarcolása után, se a tőkekoncentrációnak a hazai gazdaságszerkezetben, se a tőke működtetésének a hazai erkölcsi szinten és szakértelemmel; pro secundo, a magyar néplélek ugyan lehet autoriter, de legalább annyira hajlik a korrupcióra, a szabályok -- az állam -- kijátszására is; ha tetszik, nem konfuciánus, hanem féloldalasan modernizálódott, se keleti, se nyugati, minden szempontból hiánygazdaság, ezért az autoriter hatalom is csak az ellenében, quid pro quo alapon érvényesülhet, azaz mindig bizonytalan és alacsony hatékonyságú marad. Mind emiatt Orbán művétől csak a felső rétegek meggazdagodása ("átmeneti" korrupció helyett tartós, élősködő plutokrácia), a társadalmi alrendszerek és a társadalmi versenyképesség lerohasztása, és ötmillió ember további lecsúszása várható. Ami nem jelenti azt, hogy a rendszer ne állhatna fenn még egy darabig, főleg, ha kooptálja és megvásárolja a hivatalos ellenzéket, ami részben már megtörtént, részben ezután fog.
Az utolsó 100 komment: