Az ellenzéki vezetők állórajtot vettek, és szétsereglettek a szélrózsa minden irányába -- úgymond kampányolni. Félreértés ne essék, önmagukért. Azóta mindenki össze-vissza beszél, jószerivel azt, ami eszébe jut.
Ágyin. (Elkezdtem felfrissíteni az orosz tudásomat.) Ellenzéki program, ugye, nincs. Programokkal Magyarországon már nem foglalkozik senki, kit érdekelnek programok. A politika olyan, mint a bulvártévé. Azzal védekezik (titokban), hogy az embereknek erre van igényük. Lószart. Az emberek nevelhetők, csak a nevelők nem alkalmasak. A magyar politika egy rakás sz*r, de vitaminként árulják.
Dvá. De hogy is lehetne program, ha ellenzék sincs? A Verekedés-Totojázás-Összefogás-Kormányváltás-Leszereplés nevű bábszínházban meg vannak zavarodva a nézők, a szereplők nem azok, akik ki vannak írva a műsorrendben, a főszereplő a darab utolsó tíz percében bukkan fel, a szobalány egyfolytában rikácsol és az asztalfőn terpeszkedik, a ház asszonya az istállóból rikoltozik be, közben bőgnek a bábtehenek, a postás folyamatosan nyomja a csengőt, úgyhogy semmit sem hallani, és amikor bejut, odahány az asztalra -- ne keressünk ebben kollektív rációt, nincsen, és ami azt illeti, darab sincs. Pontosabban annyi a darab, ahány a szereplő.
Trí. A kormány és a közjó között, mint tudjuk, csak erős kutakodás után teremthető bármilyen halovány kapcsolat, de így van ezzel az ellenzék is, csak a a kapcsolat eleve szimbolikus, amely az ő esetükben leginkább a futurista szimbolikában jut kifejezésre -- majd lesz, ráérünk arra még.
Csetüri. Az üzenet és akció egysége a kormányváltás érdekében (az ellenzékiség hagyományosan egyetlen ismertetőjegye) a magyar ellenzéki számára nem stratégia. A magyar ellenzéki nem ellenzékben gondolkodik, hanem önmagában, a politikáról az üzlet terminusaiban, a népről jó esetben a fogyasztó, rosszabb esetben a kellék terminusaiban.
Petty. Mintegy szubjektíve, választópolgárként, a következő stratégiákat látom érvényesülni államférfiakra lebontva:
- Attila: Minimális cél a 15%, de a tényleges harc, amiben érdekelt vagyok, konkrétan Ferenccel, az csak április 6-án kezdődik. Az előbbi meglesz (erősen hiszem), az utóbbira tartalékolom az erőmet, illetve masszírozom a pártbéli frontokat. Áprilisig még elugrok síelni meg egyszer a Harrods-ba, veszek egy lemberdzseket őszre.
- Ferenc: Jól csináltam, amilyen balfékek. Kívülről is kicsináltam volna Attilát, de így belülről még jobban ki tudom. A buzi házasság jó ötlet volt, a jövő pénteken előjövök a katolikus egyház betiltásával, fúrok még egy-két lyukat az MSZP ladikjába, aztán aki akar (meg akit engedek), átugorhat a DK-ba. Viktor jó, de én még jobb vagyok.
- F. Gábor: Halló, halló (Rodoszról). Kösz, jól vagyok. Rajta vagyok a listán. Jó kampányt! Bedugult ez a koszlott búvárpipa.
- K. Gábor: Hajjaj, nagy ká vagyok. De esküszöm, ha most bejutok (és bejutok), utána soha többet. Jó a sajtóm, ennyi. Kicsit alszom még, szevasztok. Keltsetek fel, ha Olga meggyógyult, egy beszélgetésre még jó vagyok.
- Lajos: Meglesz az EP-s hely, csak nem vernek át a szocik. Én huss, el, ti csak öljétek egymást, Erzsike, so long. (Na jó, szerzek neki valamilyen kamu pénzt Brüsszelben, ha már eddig eljött velem a jóasszony.)
- Gordon: Mit csinálnak ezek? Sírnom kell. Nem baj, nyomom ezerrel, most már nem léphetek le. Én vagyok Bajnai Gordon, volt és nem lett miniszterelnök. Az enyém a legszebb történet.
És tényleg. Sírhatunk vele ezerrel. Bajnaié az egyetlen közösségi stratégia.
(Egy pillanatra álljunk meg, és gondolkodjunk el azon, hogy ilyen négy év után hol tart az "ellenzék". Semmi, de semmi: sem a jogállam lepusztítása, sem a közvagyon lenyúlása nem volt elég ahhoz, hogy egy grammnyi inspiratív gondolata támadjon. Mit lehet ezek után várni tőlük? Bízvást hihető, hogy az eljövendő választási eredményüket bármelyik random embercsoport hozni tudta volna ebben az országban.)