Marxot átírva: ami tragédiának indult, az végül a mi esetünkben is bohózatba fúl? A Fidesz országos rablóhadjárata, amiről nem régen még komikus módon azt terjesztették, hogy valamilyen kifürkészhetetlen módon a közjót szolgálja (bullshit, Mom), egyetlen felszabadító röhögéshullámban fog alámerülni? És netán (légyszi, légyszi) eltűnik ebben a hullámsírban az egész "demokratikus" baloldal is? A spontán röhögés váltaná meg Magyarországot?

Minden okunk megvolna rá, ám a felszabadító nagy röhögéshullámhoz nem volt eddig elég semmi, noha történt egy s más. Nem voltak elegek ehhez az MSZMP politbüro megmaradt, még két lábon járó kozmetikumai, a páratlan páros, Pozsgay-Szűrös, nem volt elég a szélkerekes Széles, a zizzent kádárista revüfenomén Kerényi, maga a legnagyobb szemfényvesztő, a Veretes Baromságok Fekete Öves Mestere, alias Az Ember, Aki Sosem Hazudik, a Vezénylő Tábornok.., de nem voltak elegek a röhögés felszakadásához a párás tekintettel a Vezér zakóját gyűrögető, csoszogó akadémikusok, se a méltóságukat a ruhatárban leadó megalomán múzeumi főigazgatók, "az egységes komolyzenei koncepció kialakításáért és végrehajtásának koordinálásáért felelős kormánybiztos", az oroszokban a függetlenségünk garanciáját keddről szerdára felfedező szerencsétlen, robotizált firkász-hadak; nem volt elég a filozófiát megcsúfoló közpénzszivattyú-pártalapítvány elnöke, az ugyancsak kizárólag közpénzekből tehetséges üzletemberek, a banánokról meg 7%-os növekedésről fantáziáló, mára állami műkincsgyűjtővé szelídült jobbkéz, a "stadionprogramba" (támogatott lopásba) beálló mindenoldalú oligarchák, a magát Gábriel főangyallá stilizáló giccsnemzet árnyékában történelmi igazságot osztogató szorgos kripto-fasiszta történész (egy gyékényen mászván Kuntól Bírón át a száz meg száz no name rabszolgáig ex-komcsi konvertiták tömegeivel), nem voltak elegek a Békemenetben összegyűlő idült arcú, átvert hívek, a kiérdemesült rokkerek, a sok kis önkormányzati seggfej, apparatcsik, hivatalos arcú vérszívó, zsinóros mentés érpataki kretén; de nem volt a magát igazságügy-miniszternek hazudó jogtipró politológus sem, vagy a hetvenévesen, külügyminiszterként az égről a csillagokat bármelyik pillanatban lehazudni kész magyar ügyvéd, és tovább, a Marx-szobrokkal okoskodó sima képű tisztiszolga, a kalauzok érzékenységével bíró, kipróbált szoci pedellus, H. Rózsa, de még a főnöke, a miniszternek beállt bülbülszavú lelkész-bitang sem; az egész parlamenti biodíszlet, a szürke papagájkommandó, a beszari alaptörvénybírák, a kokózó keresztény yuppik, az öngyilkos Magyar Csapat, a fehérlovas fürjvadász, uh, a hisztérikus parlamenti elnök (szabad idejében temetkezési vállalkozó), uh-uh, a Műcsarnokot reggeliző agg táltos, a nyugdíjvédelmi biztos, a rezsicsöki biztos, a stadionügyi biztos... és oh gosh, majdnem elfelejtettem, nem volt elég a "megújult", "demokratikus" ellenzék sem, ami fél sornál többet nem is érdemel... Nem volt elég itt semmi.

Pedig az országban, ahol álmomban jártam, yeah, bármelyik arc (egyetlen egy is) ezek közül orkánszerű röhögést támasztana a jó nép körében. Ez így együtt pedig maga volna a nem szűnő karneváli vidámság.