Igyekszem félreérthetetlen lenni: NEM támogatom semmiféle alanyi jogon járó alapjövedelem bevezetését. Megítélésem szerint egy alacsony hatékonyságú, korrupt, államelvű politikai kultúrában, mint a magyar, ez még egy lépést jelentene a szakadék felé. De ez csak a hab a tortán. A lényeg, hogy az ország vezetőinek és polgárainak a versenyképes polgári társadalom megszervezésén kellene dolgozniuk ahelyett, hogy -- kényelmességből, ötlettelenségből, választási érdekből, gyávaságból, sőt akár rászorultságból kifolyólag -- átadnák magukat a könnyű pénz gondolatának, amely ráadásul semmiféle igazságossággal nem indokolhatóan megilletné a felsőbb osztályok egyáltalán nem rászoruló tagjait is. Fel nem foghatom, mivel szolgálja ez a társadalmi integrációt vagy akármit. Csak annyira, mint az általános rezsicsökkentés. Vagy -- nyilván nem teljesen azonos logika mentén mondom -- az elsietetten bevezetett egyenes adó. (Néhány szabadságszerető barátommal szemben, ezzel vártam volna még, amíg a társadalmi mobilitás és esélyegyenlőség sem fejlődik legalább, ha nem is egyenesre, de addig, hogy a minimális társadalmi input lehetősége legalább fennálljon a legtöbb honfitársunk számára. Ebben felülvizsgáltam a korábbi álláspontomat, és tudnék még tovább érvelni, de messzire vezetne innen.)
Tudnék érvelni a sávosan érvényesített adójóváírás ellen is (noha a PKP ezt átmeneti időre bevezeti a programjába), a legszegényebbeket megillető feltétel nélküli segély ellen is, de sokkal kevésbé szívesen, mint a mindenkinek járó alapjövedelem rémes ötletével szemben.
Az egész elképzelés azon a tökéletes félreértésen alapul, hogy a rendszerünket igazságosabbá lehet tenni állami pénzen. Olyan, hogy "igazságosság" -- nincs. Egymástól eltérő koncepciók vannak rá. Olyan, hogy állami pénz -- nincs. Az állam minden kiadásáért a társadalomnak kell jót állnia, ami jelen esetben azt jelenti, hogy a társadalom egyik zsebéből másikba tesz ezermilliárdokat ( + veszteség és kamatok). A fenntartható igazságosság (bármilyen értelmes koncepcióját nézzük is) csak a társadalmi értékteremtés növelésével, munkahelyekkel, oktatással, kutatás-fejlesztéssel (ti. az értékteremtésbe való bevonással) teremthető meg -- az államias (f)osztogató kedv már a szemléletünkben is óriási károkat okoz, akár ha egy percig is komolyan vesszük, és újabb két-három lépést jelent előre a Magyar Zsákutcában.
Ami a szegényebb rétegeket illeti, akik jobb híján a középosztályi önmegvalósítás farvizét próbálhatják így meglovagolni, sokkal jobban járnának, ha az állami korrupció, az egekbe szökő elvonás, a pazarlás és az inkompetencia elleni küzdelmet javasolnák a középosztálynak e szimplicista, teleregénybe illő téveszme helyett, hátha a elitünknek két rezsicsökkentés között egyszer kedve szottyanna nagyobb szellemi kalandra is annál, mint amit mások pénzének a szétosztása tartogat. Eszembe jut Thatcher: "A szocializmussal az a baj, hogy egyszer kifogysz a mások pénzéből."
