Összegyűjtöttem, amit az ország tíz mélyen rágó bajának (stratégiai hiányosságának) érzek -- a tíz az jó szám --, lehet szemezgetni, hozzátenni (elvenni). Ez az általánosságról, a párlatról, a közösségről szól, amelyeknek itt látjuk az eredményeit magunk körül -- nem a kivételekről.

1. Önképünk töredékessége -- javarészt önfelmentő és öntetszelgő, kisebb részt szélsőségesen önmegvető, cinikus elemekből összegyúrva. Eredmény: önreflexió radikális pontatlansága, önazonosság hiánya.

2. A sértődékeny nacionalizmus eluralkodása a versenyképes patriotizmus helyén. A nemzeti kultúra bezárkózott, a nemzeti voltunk kirekesztővé vált. (Holott a nagyjaink sosem voltak nacionalisták. A silányság, az ostobaság és az önzőség ellenben biztosan megismerszik a nacionalizmusról.)

3. Közösségépítő, normateremtő individualizmus (autonómiák) összekeverése az atomisztikus társadalmakat éltető, önző egoizmussal. Az előbbi szidása, az utóbbi megvalósítása.

4. Képzelőerő, szisztematikus cselekvés és kooperáció helyett álmodozás, nagyotmondás, konfliktusmenedzsment. Felelősségvállalás helyett önfelmentési stratégiák. Tanulni vágy helyett uralkodni vágy. Közjó helyett a magánjavak egyensúlytalansága. Kollektív cselekvési problémák megoldása helyett a problémák eltolása, elmélyítése vagy újrateremtése. Inspiráltság helyett irigység.

5. Az (előbbiek miatt is) gyenge szociális kompetenciák és politikai kutúra miatt nagyon torz politikai értékrend és visszatérően sikertelen politikai döntések társadalmi szinten, ennek következtében egy nagyon gyenge, országrontó politikai "elit" újratermelése már legalább egy évszázada.

6. Állam- és ideológiaelvűség "kurucsággal" megpöttyözve (a közösség befolyásolásáról való lemondás, cinizmus, agresszió, bizalom- és szolidaritáshiány, fair társadalmi viszonyokban való érdektelenség, naiv biztonsághit, a társadalmi-gazdasági összefüggések nem ismeretét pótló csodavárás, tekintélytisztelet, esetenkénti lázadással kompenzált passzivitás/szervilizmus) szemben a kiszámíthatóan működő, részvételi alapú polgári intézmények, a jogrend és a másik ember tiszteletével (amit hiába keresnénk).

7. Európa és a világ iránti érdektelenség, a nyugati civilizáció iránti közöny.

8. Az önbecsülés, a minőség és a hatékonyság fogalmainak nem ismerete.

9. Az előbbiek miatt a modern történelmünk nem más, mint elkerülhetetlenül visszatérő társadalmi válságok sorozata -- szemben az örökös történelmi nagyságunkat sugalló minimum buta, legtöbbször azonban kiszámítottan aljas propagandával. Az idáig sorolt bajok kiküszöbölésének nincsen meg a stratégiája, ezeken úrrá lenni belátható időn belül képtelenek leszünk.

10. A 21. század végén az ország relatíve még rosszabb állapotban lesz, mint ma.